Az április közepe Gyulán nagy „ünnepnek” számít, hatalmas rendezvény, rengeteg turista, jó idő, tavasz és persze rengeteg pálinka. Készültünk is az esti mulatozásra. Zsuzsi barátnőmmel beültünk egy kellemes szórakozóhelyre.

Beszélgettünk, iszogattunk. Ekkor megcsörrent a telefonja, valaki azt kérdezte, hol vagyunk? Majd lerakta. Mosolyogva rám nézett és csak annyit mondott, hogy Alíz, az említett közös ismerős most találkozott Zolival a Pálinka Fesztiválon, és hozza… A szívem majd’ kiugrott a helyéről. Nagyon durva, de a mai napig maximális át tudom élni az akkori érzéseimet. Tudtam, hogyha csak egy percet kapok az Élettől amit vele tölthetek, akkor simán meg tudom győzni arról, hogy én vagyok a másik fele.

Megérkeztek. Már csak néhány lépés volt a találkozásig. Én egy nagy lépcső tetején, ő az alján. Tíz, kilenc, nyolc… És bemutattak minket egymásnak. A kézfogás után megjegyezte, hogy igen határozott kézfogásom van. Ezt nyilván bóknak vettem.

Aztán udvariasan megkérdezte az összegyűlt társaságot, hogy ki mit iszik. Pár perc múlva ketten maradtunk. Elkezdtünk beszélgetni. Néhány mondat után kiderült, hogy hazahívták Angliából tűzoltónak. Szintén sorszerűnek találtam ezt is, hiszen nem sokkal ezelőtt egy jósnő azt mondta nekem, hogy a „jövőbeni boldogulásom egy egyenruhás”. És ami szintén hihetetlen volt számomra, hogy a barátnőmmel mi is épp egy tűzoltó buliba voltunk hivatalosak. Pontosan abba, ahova ő maga is tartott.

Majd’ két óra úgy eltelt, hogy észre sem vettük. Egyszer csak odalépett egy ismerőse, üdvözölték egymást. A srác kérdezte, hogy a barátnőd? Erre azt válaszolta, hogy nem, csak jól érezzük magunkat. Én pedig magamban azt gondoltam, hogy mééég nem.

Fogtuk magunkat és átsétáltunk a tűzoltók csapatához, akik egy táncos helyen mulattak éppen akkor. Bementünk. És ott olyan táncot produkált… Ő volt a középpontban, a taps csak neki szólt. Én pedig csak olvadtam tovább. Aztán együtt is táncoltunk. Fantasztikusan éreztem magamat. Egész este dicsért, hogy milyen csinos vagyok. Ahhh… Imádom.

Közben valami probléma kerekedett a szórakozóhelyen, egy színes bőrű külföldi srác került bajba, majd odament és angolul lekezelte a helyzetet. Nagyon imponált számomra. Igazi pasi, egy FÉRFI.

Az este remekül sikerült, hatalmas élményekkel zártuk. De csak az estét, hiszen ettől a pillanattól kezdetét vette valami.

Udvarolt, nem kicsit, nagyon.

Egy este, amikor már hulla fáradtan estem haza a munkahelyemről, felhívott. Hol vagy? Válaszoltam, hogy most tusoltam le. Megkért, hogy vegyek fel valami kényelmes ruhát, sétáljak le az emeletről és haladjak egy bizonyos bolt irányába. Így is tettem. Már messziről láttam, hogy ő is gyalog van, vállán egy sporttáskával. Kérdeztem, hogy hova megyünk. Csak annyit mondott, hogy ezt a táskát még el kell vinni valahova. Pár lépés séta után irányt váltott és a tó fele mutatott. Se szó, se beszéd. Kivett a táskából egy nagy takarót, erre ültetett, egy pulcsit a vállamra, egy vörös rózsát a kezembe, a másikba egy boros poharat, magának is egyet, egy üveg bort és két csibemájas hamburgert. És csak beszélgettünk, és beszélgettünk…

Ahhh... IMÁDOM!!!

 Folyt. Köv.

előző epizód:

Kövessetek  minket itt a blogon  és a Facebookon!
https://www.facebook.com/szuloszoba/

youtube : https://www.youtube.com/channel/UCm7DfRw3MrLBNOjsh9WIC4w

weblap: www.szuloszoba.hu