2018. november 07. írta: SZÜLŐSZOBA

"Mind a 6 beültetésnél elhittem, hogy sikerül..." - TeszveszAnyu 2. rész

TeszveszAnyuéknak hosszú volt az út Benedekig… Számtalan sikertelen beültetésen vannak túl, ami fizikálisan és lelkileg is nagyon megterhelő… Mindig hittek a csodában, az inszemináció sikerességében. Valahol mégis elcsúsztak a dolgok… De mégis mit tud a görög tengerpart?

„Én amikor már megláttam tudtam, hogy dolgom lesz vele!” – mondja TeszveszAnyu, amikor kapcsolatukról mesél. Imrével hamar egymásba szerettek, majd jött a családalapítás. Mindig is terveztek közös gyereket, de ahogy közeledett a helyzet, egyre ijesztőbbek voltak a következmények. Belevágtak, bár tudták, hogy ez nekik nem lesz könnyű menet…

A lombik programok kimerítőek… „Vesződés, idegeskedés, gyógyszerek, vitatkozás, megterhelő nagyon…” – meséli Imre. Dóri teljes mértékben egyetért férjével, hozzáteszi: „Próbára teszi a kapcsolatot…” Ez alatt nem csak kettejük párkapcsolatát értik, hanem a baráti, családi fonalakat is. „Én úgy mentem be minden hormonkezelésnél az iskolába, hogy elkezdtem, most kérek elnézést mindenkitől a következő egy hónapra! Idegileg, szellemileg, testileg és minden téren meggyötri az embereket… Lelkileg kutya nehéz ezt végigcsinálni…”

A Győri Kaáli Intézet mellett döntöttek, az orvos miatt. Pozitív volt a kezdet, olyan hozzáállást tapasztaltak, amilyenre vágytak, részletes vizsgálatokat végeztek, alaposak voltak. Miután tisztázódott Dóri nőgyógyászati problémája, nem sokra rá meg is történt az első inszemináció, ami sikeres is volt!

„Csodálatos volt a terhességem!” – emlékszik vissza TeszveszAnyu, de aztán jött a feketeleves! 22 hetes terhesen egy rutinvizsgálat során kiderült, hogy a magzat nem él… Ekkor már 4 napja halott volt. „Nem kértem külső segítséget, mert nem is bírtam felfogni, hogy mi történt…” A baba mindig egy irányba forgott, ennek következtében a köldökzsinór elzáródott. Még ezen a napon meg kellett szülnie… „Az a nap, nem az én napom volt!”

Jött az önhibáztatás, az őrlődés, az önmarcangolás, mit rontottam el? „Én azt gondoltam, hogy magamtól feldolgozom, nem fordulok pszichológushoz. Most már ezt bánom, mert ezzel csak elnyújtottam a folyamatot…” Legalább 2 év volt, mire sikerült elviselhető szintre helyeznie a lelkében. Imre a férje végig mellette állt, összezártak, együtt gyógyultak…

Dórinak a munkaterápia volt a menekülőút. Dolgozni, táboroztatni a gyerekeket, menni, alkotni, csinálni a feladatokat, kirándulni. „Csak ne gondolkodjak… Azt éreztem, hogy a gondolkodás az őrület kapuja!” Illetve a barátok! Rengeteget segítettek lelkileg, végig mellette álltak, együtt élték át a veszteségeket...

Telt-múlt az idő, és megint szóba került a közös baba. Elmentek Győrbe, csináltak 2 inszeminációt is, de egyik sem volt sikeres… Ezt követően Debrecenbe kerültek. Itt is folytatódtak a beavatkozások, de továbbra is sikertelenül… „Én mindegyiknél elhittem, hogy sikerül!” – meséli TeszveszAnyu. A negyedik beavatkozás után mondta azt, hogy már sajnálja a testét, amit tesz vele… Mégis mentek az újra, egy új reménysugárral a szívükben. A 6. után már az orvos mondta azt, hogy „Ezt lehet el kell engedni…”

Pont augusztus vége volt, lassan iskolakezdés… Imre meglepte TeszveszAnyut egy görög utazással, hogy kicsit kiszakadjanak ebből a közegből, át tudják gondolni a dolgokat, jót fog tenni a környezetváltozás. No de mi történt a görög tengerparton? Milyen varázsereje van a sós víznek, a mulatságnak, a jókedvnek?