folytatásos teleblog

Kati már csak a labdán érzi jól magát. Hintázik. - Jaj, istenem! Csak meglesz már ez a gyerek! - sóhajt reménykedve. Elfojt a magzatvíz, ugye? - Igen.

Kis szünet. Kati megnyugszik.

Most nem fáj? - Most nem annyira - aztán eltorzul az arca, most megint kezdődik. - Nagyon gyorsan jönnek a fájások. Jaj, istenem!!! Jajaj aj aj!!!!!!

Érzem, hogy egy kicsit szeretnének hármasban maradni, apuka, anyuka és még egyben a kicsi. Gyuri megkér minket, hogy jöjjünk ki.

Fila doki megnézi a két nappal ezelőtti szülését.

52 centi volt, ugye? - kérdezi az anyukát. - Igen.

Most már egészen más, mint amikor megszületett. Megünnepelték otthon? - Igen meg, ma is fogják - kuncog az anyuka. - Igen ma van a sörfesztivál. Jaj, szegény férfiak! - sóhajt fel viccesen Fila doktor. Mi minden jár egy gyerekszületéssel!

Nem tehetünk mást, várunk. Várjuk Attilát.

-Tudod, most olvastam egy kimutatást, hogy a terhességek 15 szá­zalékában nem a férjtől fogan a házasságba születő gyerek. - Egy kicsit magasnak tűnik ez a szám - csodálkozom a doktorra. - Hát igen. De meg­mondom őszintén, nálam is körülbelül ez az arány jön ki. - ? - Nem egy­szer, de nem is kétszer előfordul, hogy megjelenik nálam egy nő, hogy nem jött meg a menstruációja. Mondom, és mikor volt az utolsó? Március 15-én mondja. - Mondom, az lehetetlen, mert bizony ez a baba már annyi idős, hogy éppen két hónappal idősebb, mint ahogy maga mondja. - Az nem lehet - mondja. Én meg mondom: - Dehogynem. - Itt látom az ult­rahangon. -Jaj, doktor úr, az nem lehet, hiszen abban az időszakban itt­hon sem volt a férjem. - Akkor most mit csináljak? - kérdezem. - Hát ír­ja be utolsó menstruációs időpontnak a március 15-ét. Én ezt mondom, ezt kell beírnia. Hát beírom persze, mert azt mondja. Természetesen köt az orvosi titoktartás, én nem mondok semmit senkinek, de kívánom az asszonynak, hogy a férje nehogy megvizsgáltassa a spermáit, és esetleg kiderüljön, hogy meddő. Szóval így vagyunk - gondolkodik a világ nagy dolgain a doktor.

Kati hangját halljuk bentről. Vége a szusszanásnyi időnek.

Fila visszasiet Katihoz.

Nos, most már ne állj, Katika, mert túlságosan felgyorsult a szülés. Ülj a labdára vagy feküdj oldalra! - Jó! - mondja Kati bizakodva. - Gyö­nyörűek a fájásaid!

Gyuri bizonytalanul néz. Nem hiszi el biztosan, hogy a doktor nem csak őt akarja nyugtatni.

Most tiszta igazat mondsz? - kérdezi bizonytalanul.

Persze. Isten bizony. Masszírozd a hátát meg a derekát! Fila doktor kirohan hozzánk.

Gyertek azonnal, mert szülünk. 17 óra 40 perc van.

Felrakjuk a fejemre a kamerám.

Siessetek, mert megleszünk! - sürget bennünket a doktor.

Látom, hogy Gyuri beszorult a kamera és az orvos közé. Nem tudna

kijönni, ha akarna, sem. Kati viszont olyan erővel szorítja a biztonságot adó kezet, hogy már nem is gondol a menekülésre. Minden pillanatok alatt zajlik. Fila doktor megkér, hogy rakjam le a karláncát.

Szuperjó, ok! - dicséri az orvos. Már a csecsemős nővér is bekészül. Ennyire közel lenne?

Gyuri összeszorított foggal nézi a szenvedést. Legszívesebben szólna, de erőt vesz magán. Itt már kicsúszott a kezéből az irányítás. Attila a főnök.

Kati két fájás között aggódva néz ránk.

Nem baj, ha jajgatok? - Kiabálhatsz is nyugodtan. Ez teljesen nor­mális dolog - nyugtatja a férje. - Ez az!!!!!!!!!!! Most nyomd! Nyomd meg! Vegyél levegőt! Nyomd meg! Ez az! Nyomd meg!!!!!!! Nagyon jó. Katika! Nagyon jó - biztatja az orvos. - Pihenés!

Egy pillanatra ki kell mennem. Újraélem a saját szülési élményeimet. A fertőtlenítő szagától megémelyedek egy pillanatra.

Katika! Nagyon szépen nyomsz! - hallom Fila doktor dicsérő szavait. -Jaj, kiskutyám! - sóhajt fel Gyuri. Legszívesebben fogna egy ólomkövet, és azzal verné agyon a fájdalmat, ami bántja a feleségét.

Mély levegőt! Ez az!... Becsukod a szádat! Nagyon jó! Most meg fo­gunk szülni. Utolsó nyomás lesz - örvendezik az orvos.

Biztos? - aggódik Kati... a fáradságtól csaknem elájulva.

Nyomd... Még, még, még!!!!!!!!!!!Ez az.

Egy lila kis testet látok a lepedőn. A csecsemős nővér ledugja a csö­vet a torkán, hogy kiszívja a nyákot, amit összegyűjtött az erőlködés alatt. Most harcol egymással a két világ. A köldökzsinór még adja az élet­erőt, de lassan átveszi a tüdő szerepét. Minden másodpercek alatt törté­nik. És felsír. Attila első hangja. Mindannyian sírunk. Új élet született. Kisfiú.

- Hosszú, vékonyka, hosszú - emeli a magasba az ap­rócska testet a doktor.

Kati megpróbálja meg­emelni a fejét, hogy lássa a jövevényt. Elmosolyodik. - Is­tenem, de pirinykó! - remeg Kati hangja a meghatottság­tól. - Dehogy pirinkó, majd megnő... - replikázik nevet­ve az orvos.

Sirt? - aggodalmasko­dik tovább a friss anyuka. - Igen felsírt, persze... - Biz­tos? - Hát persze...

-Jaj, istenem!!!!!!!!! Meg­lesz a súlya? - aggodalmas­kodik még mindig Kati attól félve, hogy elviszik tőle Atti­lát.

Kati még mindig nem akarja elhinni, hogy nem egy­kilós kicsikét szült... - 2,40 körül, biztos. - Egészséges?

Totál egészséges. Érett is - nevet Fila doktor.

-Az az az igazság, hogy meglepett, hogy ilyen gyorsan ment, mert picike volt a mama is, a baba is - mondja a doktor, miközben izzadságcseppet töröl le a homlokáról. - A burokrepesztés után egy órával megszületett. Nem repedt be sem­mit, a méhnyak teljesen ép maradt, semmi kárt nem tettünk. Összesen talán, ha 1 deciliter vért vesztett? Olyan hamar jöttek a végső fájások, hogy el sem hittem, hogy ezek már azok...

Miből látja az orvos? - kérdezem.

- Amikor már az anyának úgy hajlik a lába, olyanok a nyögései, már tudja, hogy melyik kiáltás mit is jelent. Akkor kell asztalra tenni. Szeretem, ha egyébként sétál. Végig.

Mi a véleménye a gerincérzéstelenítésről?

Szakmai téren nem túl komplikált. Ha azt kérdezed, hogy a saját feleségemnek beadnám-e, akkor azt mondom, hogy nem. A természet­nek megvan az akarata, a nő érez­ze, tudja, hogy mi történik vele és a gyermekével. Sokkal jobb az összhang az orvos és a nő között, ha természetesen mennek a dol­gok. Vannak más, egyszerűbb esz­közök, hogy könnyítsünk a fájdal­mán, például a fájási időszak lerö­vidítésével. - Gerincérzéstelení­tett anyukával nagyon nehéz megtalálni az összhangot, hiszen alig érez valamit.

A szülőszobán már iktatják At­tilát. A kisded az édesanyja mel­lén pihen. A nővérke kérdezi, hogy hogyan hívják.

- Attila. Isten ostora. Csak olyan picike. - könnyezik Kati.

Nekem olyan, mint te vagy. Olyan picike. - mondja hüppögve Gyuri.

Nincs szempillája...

Igen kicsik vannak neki...

Hát szia, drágám, hát megjöttél? Isten hozott nálunk...

Mondom, 2,50-nel született, csak lepisilt születéskor, az éppen 2 gramm - nevet Fila doktor megkönnyebbülve. Azért ő is nyugodtabb most már, mint két órával ezelőtt.

-Használtál egy gyógyszert arra, hogy gyorsuljon a tágulás. Ez csak amiatt történt, hogy a fájási időszak rövidebb legyen, kevesebb legyen a szenvedés, vagy volt más ok is? - kérdezem.

Lazítottunk a méhnyakon. Tudjuk, hogy kétszer volt bevarrva a szét­nyílás miatt, ott egy kicsit heges volt, kemény volt a méhnyak. Gyógy­szer könnyített a nyílásban. Csak úgy nem használjuk. Ez is csak egyne­gyed adag volt. Korábban infúziót használtunk, oxitocint. Most ez az euró­pai elvárás. Magánorvos beviszi a páciensének a kórházba, ha szükséges.

-Hányadik szülésed volt? - 1500? Kétezer? Nem számoltam. De mindegyikre emlékszem.

Folyosó. 18.59 Attila születése után egy perccel. Szórát György muzslai csendőrkapitány egy zöld műtősruhába temeti arcát. Zokog. A boldogság­tól. Fia született.

A másik sarokban egy másik férfi zokog. Dr. Fila Ferenc. A lányára gon­dol. A kislányára. A legkedvesebbre, akit valaha ismert ezen a földön. Minden áldott nap siratja. A kisebbik lánya nagyon hasonlított rá. Gyö­nyörű volt, férfiak kedvence. Minden érdekelte. Bécsben tanult. Könnye­dén és vidáman vette az életet, akár az apja. Nem túlélte, hanem megél­te az élet minden egyes percét. Minden titkát az apjának mondta el. Há­rom éve megcsörrent a doki telefonja. A lánya autóbalesetet szenvedett Bécs közelében. Fila doktor és a felesége azonnal autóba szálltak, és szá­guldottak a bécsi kórházba. Elkéstek. Néhány perccel. Az imádott kedves halott volt. Gyorsan hajtott, és kisodródott az útról.

Gyakran gondolsz rá? - Minden nap. Minden percben. Előttem van a szép kis arcocskája, a mosolya. Diplomatának készült. Tele ambíció­val... - Kezébe temeti arcát. Néhány perce segített egy gyermeket a vi­lágra. A sajátját már nem tudta megmenteni... - Ne beszéljünk most erről, mert nem tudok így visszamenni dolgozni - mondja patakzó könnyeivel küszködve az orvos. - Minden gyermek ajándék. Nem szabad elvetetni. Ki tudja, hogy mikor veszik el tőlünk. Ennél nagyobb fájdalmat, mint a gyermek elvesztése, nem ismer az emberiség.

Katival a szülés előtti napon beszélgettünk még. Akkor már egészen máshogy gondolkodott a második terhességéről, mint a terhessége ele­jén. Persze ez terhesség jóval nyugodtabb és zökkenőmentesebb volt, mint az előző.

Mi lett volna, ha nem lett volna gyereketek? Szerinted a családdá váláshoz feltétlenül szükséges egy gyerek, vagy a nélkül is lehet teljes életet élni?

Szükséges okvetlenül.

Ez a társadalmi elvárás. Van a szomszédnak, a kolléganődnek... - Nem, nem nem ezért - int le Kati. - Elfogadom azt is, aki nem akar. Az az ő élete. De szerintem a legjobb befektetés a gyerek. Ennél szebb dolgot nem tudok elképzelni a világon.

Egy hét múlva csörög a telefonom.

-Szia, Andi. Gyuri vagyok.

-Szia. Minden rendben?

-Igen. Nem történt semmi probléma. Mindenki jól van. Már hazajö­hetnek. Te figyelj! Én annyira szeretném az egész szülést VHS-en, amit felvettetek...

-Semmi akadálya. Természetesen odaadjuk, miután lement adásban. -Tudod... Életem legnagyobb élménye volt. Hát nem semmi ez a szülés.

-Nem bántad meg, hogy bent maradtál?

-Jaj, nagyon boldog vagyok, hogy így alakult. Olyan élmény volt, hogy meg akarom nézni. Még sokszor. 100-szor, 1000-szer. Jaj, Istenem!!!!!!!!!!!

Katt. Már csak egy kattanást hallok. Gyuri nem akart gyenge lenni, inkább letette a telefont.

A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Attila?

Szülőszoba Katival - Elvetélt remények után 4/1. >>

Szülőszoba Katival - Papás szülés lesz? 4/2. >>

Szülőszoba Katival - A szülőszobán 4/3. >>

Szülőszoba Katival - Attila, Isten Ostora 4/4. >>

Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Katit és Attilát, aki májusban fejezi be az általános iskolát...