folytatásos teleblog
Kati már csak a labdán érzi jól magát. Hintázik. - Jaj, istenem! Csak meglesz már ez a gyerek! - sóhajt reménykedve. Elfojt a magzatvíz, ugye? - Igen.
Kis szünet. Kati megnyugszik.
Most nem fáj? - Most nem annyira - aztán eltorzul az arca, most megint kezdődik. - Nagyon gyorsan jönnek a fájások. Jaj, istenem!!! Jajaj aj aj!!!!!!
Érzem, hogy egy kicsit szeretnének hármasban maradni, apuka, anyuka és még egyben a kicsi. Gyuri megkér minket, hogy jöjjünk ki.
Fila doki megnézi a két nappal ezelőtti szülését.
52 centi volt, ugye? - kérdezi az anyukát. - Igen.
Most már egészen más, mint amikor megszületett. Megünnepelték otthon? - Igen meg, ma is fogják - kuncog az anyuka. - Igen ma van a sörfesztivál. Jaj, szegény férfiak! - sóhajt fel viccesen Fila doktor. Mi minden jár egy gyerekszületéssel!
Nem tehetünk mást, várunk. Várjuk Attilát.
-Tudod, most olvastam egy kimutatást, hogy a terhességek 15 százalékában nem a férjtől fogan a házasságba születő gyerek. - Egy kicsit magasnak tűnik ez a szám - csodálkozom a doktorra. - Hát igen. De megmondom őszintén, nálam is körülbelül ez az arány jön ki. - ? - Nem egyszer, de nem is kétszer előfordul, hogy megjelenik nálam egy nő, hogy nem jött meg a menstruációja. Mondom, és mikor volt az utolsó? Március 15-én mondja. - Mondom, az lehetetlen, mert bizony ez a baba már annyi idős, hogy éppen két hónappal idősebb, mint ahogy maga mondja. - Az nem lehet - mondja. Én meg mondom: - Dehogynem. - Itt látom az ultrahangon. -Jaj, doktor úr, az nem lehet, hiszen abban az időszakban itthon sem volt a férjem. - Akkor most mit csináljak? - kérdezem. - Hát írja be utolsó menstruációs időpontnak a március 15-ét. Én ezt mondom, ezt kell beírnia. Hát beírom persze, mert azt mondja. Természetesen köt az orvosi titoktartás, én nem mondok semmit senkinek, de kívánom az asszonynak, hogy a férje nehogy megvizsgáltassa a spermáit, és esetleg kiderüljön, hogy meddő. Szóval így vagyunk - gondolkodik a világ nagy dolgain a doktor.
Kati hangját halljuk bentről. Vége a szusszanásnyi időnek.
Fila visszasiet Katihoz.
Nos, most már ne állj, Katika, mert túlságosan felgyorsult a szülés. Ülj a labdára vagy feküdj oldalra! - Jó! - mondja Kati bizakodva. - Gyönyörűek a fájásaid!
Gyuri bizonytalanul néz. Nem hiszi el biztosan, hogy a doktor nem csak őt akarja nyugtatni.
Most tiszta igazat mondsz? - kérdezi bizonytalanul.
Persze. Isten bizony. Masszírozd a hátát meg a derekát! Fila doktor kirohan hozzánk.
Gyertek azonnal, mert szülünk. 17 óra 40 perc van.
Felrakjuk a fejemre a kamerám.
Siessetek, mert megleszünk! - sürget bennünket a doktor.
Látom, hogy Gyuri beszorult a kamera és az orvos közé. Nem tudna
kijönni, ha akarna, sem. Kati viszont olyan erővel szorítja a biztonságot adó kezet, hogy már nem is gondol a menekülésre. Minden pillanatok alatt zajlik. Fila doktor megkér, hogy rakjam le a karláncát.
Szuperjó, ok! - dicséri az orvos. Már a csecsemős nővér is bekészül. Ennyire közel lenne?
Gyuri összeszorított foggal nézi a szenvedést. Legszívesebben szólna, de erőt vesz magán. Itt már kicsúszott a kezéből az irányítás. Attila a főnök.
Kati két fájás között aggódva néz ránk.
Nem baj, ha jajgatok? - Kiabálhatsz is nyugodtan. Ez teljesen normális dolog - nyugtatja a férje. - Ez az!!!!!!!!!!! Most nyomd! Nyomd meg! Vegyél levegőt! Nyomd meg! Ez az! Nyomd meg!!!!!!! Nagyon jó. Katika! Nagyon jó - biztatja az orvos. - Pihenés!
Egy pillanatra ki kell mennem. Újraélem a saját szülési élményeimet. A fertőtlenítő szagától megémelyedek egy pillanatra.
Katika! Nagyon szépen nyomsz! - hallom Fila doktor dicsérő szavait. -Jaj, kiskutyám! - sóhajt fel Gyuri. Legszívesebben fogna egy ólomkövet, és azzal verné agyon a fájdalmat, ami bántja a feleségét.
Mély levegőt! Ez az!... Becsukod a szádat! Nagyon jó! Most meg fogunk szülni. Utolsó nyomás lesz - örvendezik az orvos.
Biztos? - aggódik Kati... a fáradságtól csaknem elájulva.
Nyomd... Még, még, még!!!!!!!!!!!Ez az.
Egy lila kis testet látok a lepedőn. A csecsemős nővér ledugja a csövet a torkán, hogy kiszívja a nyákot, amit összegyűjtött az erőlködés alatt. Most harcol egymással a két világ. A köldökzsinór még adja az életerőt, de lassan átveszi a tüdő szerepét. Minden másodpercek alatt történik. És felsír. Attila első hangja. Mindannyian sírunk. Új élet született. Kisfiú.
- Hosszú, vékonyka, hosszú - emeli a magasba az aprócska testet a doktor.
Kati megpróbálja megemelni a fejét, hogy lássa a jövevényt. Elmosolyodik. - Istenem, de pirinykó! - remeg Kati hangja a meghatottságtól. - Dehogy pirinkó, majd megnő... - replikázik nevetve az orvos.
Sirt? - aggodalmaskodik tovább a friss anyuka. - Igen felsírt, persze... - Biztos? - Hát persze...
-Jaj, istenem!!!!!!!!! Meglesz a súlya? - aggodalmaskodik még mindig Kati attól félve, hogy elviszik tőle Attilát.
Kati még mindig nem akarja elhinni, hogy nem egykilós kicsikét szült... - 2,40 körül, biztos. - Egészséges?
Totál egészséges. Érett is - nevet Fila doktor.
-Az az az igazság, hogy meglepett, hogy ilyen gyorsan ment, mert picike volt a mama is, a baba is - mondja a doktor, miközben izzadságcseppet töröl le a homlokáról. - A burokrepesztés után egy órával megszületett. Nem repedt be semmit, a méhnyak teljesen ép maradt, semmi kárt nem tettünk. Összesen talán, ha 1 deciliter vért vesztett? Olyan hamar jöttek a végső fájások, hogy el sem hittem, hogy ezek már azok...
Miből látja az orvos? - kérdezem.
- Amikor már az anyának úgy hajlik a lába, olyanok a nyögései, már tudja, hogy melyik kiáltás mit is jelent. Akkor kell asztalra tenni. Szeretem, ha egyébként sétál. Végig.
Mi a véleménye a gerincérzéstelenítésről?
Szakmai téren nem túl komplikált. Ha azt kérdezed, hogy a saját feleségemnek beadnám-e, akkor azt mondom, hogy nem. A természetnek megvan az akarata, a nő érezze, tudja, hogy mi történik vele és a gyermekével. Sokkal jobb az összhang az orvos és a nő között, ha természetesen mennek a dolgok. Vannak más, egyszerűbb eszközök, hogy könnyítsünk a fájdalmán, például a fájási időszak lerövidítésével. - Gerincérzéstelenített anyukával nagyon nehéz megtalálni az összhangot, hiszen alig érez valamit.
A szülőszobán már iktatják Attilát. A kisded az édesanyja mellén pihen. A nővérke kérdezi, hogy hogyan hívják.
- Attila. Isten ostora. Csak olyan picike. - könnyezik Kati.
Nekem olyan, mint te vagy. Olyan picike. - mondja hüppögve Gyuri.
Nincs szempillája...
Igen kicsik vannak neki...
Hát szia, drágám, hát megjöttél? Isten hozott nálunk...
Mondom, 2,50-nel született, csak lepisilt születéskor, az éppen 2 gramm - nevet Fila doktor megkönnyebbülve. Azért ő is nyugodtabb most már, mint két órával ezelőtt.
-Használtál egy gyógyszert arra, hogy gyorsuljon a tágulás. Ez csak amiatt történt, hogy a fájási időszak rövidebb legyen, kevesebb legyen a szenvedés, vagy volt más ok is? - kérdezem.
Lazítottunk a méhnyakon. Tudjuk, hogy kétszer volt bevarrva a szétnyílás miatt, ott egy kicsit heges volt, kemény volt a méhnyak. Gyógyszer könnyített a nyílásban. Csak úgy nem használjuk. Ez is csak egynegyed adag volt. Korábban infúziót használtunk, oxitocint. Most ez az európai elvárás. Magánorvos beviszi a páciensének a kórházba, ha szükséges.
-Hányadik szülésed volt? - 1500? Kétezer? Nem számoltam. De mindegyikre emlékszem.
Folyosó. 18.59 Attila születése után egy perccel. Szórát György muzslai csendőrkapitány egy zöld műtősruhába temeti arcát. Zokog. A boldogságtól. Fia született.
A másik sarokban egy másik férfi zokog. Dr. Fila Ferenc. A lányára gondol. A kislányára. A legkedvesebbre, akit valaha ismert ezen a földön. Minden áldott nap siratja. A kisebbik lánya nagyon hasonlított rá. Gyönyörű volt, férfiak kedvence. Minden érdekelte. Bécsben tanult. Könnyedén és vidáman vette az életet, akár az apja. Nem túlélte, hanem megélte az élet minden egyes percét. Minden titkát az apjának mondta el. Három éve megcsörrent a doki telefonja. A lánya autóbalesetet szenvedett Bécs közelében. Fila doktor és a felesége azonnal autóba szálltak, és száguldottak a bécsi kórházba. Elkéstek. Néhány perccel. Az imádott kedves halott volt. Gyorsan hajtott, és kisodródott az útról.
Gyakran gondolsz rá? - Minden nap. Minden percben. Előttem van a szép kis arcocskája, a mosolya. Diplomatának készült. Tele ambícióval... - Kezébe temeti arcát. Néhány perce segített egy gyermeket a világra. A sajátját már nem tudta megmenteni... - Ne beszéljünk most erről, mert nem tudok így visszamenni dolgozni - mondja patakzó könnyeivel küszködve az orvos. - Minden gyermek ajándék. Nem szabad elvetetni. Ki tudja, hogy mikor veszik el tőlünk. Ennél nagyobb fájdalmat, mint a gyermek elvesztése, nem ismer az emberiség.
Katival a szülés előtti napon beszélgettünk még. Akkor már egészen máshogy gondolkodott a második terhességéről, mint a terhessége elején. Persze ez terhesség jóval nyugodtabb és zökkenőmentesebb volt, mint az előző.
Mi lett volna, ha nem lett volna gyereketek? Szerinted a családdá váláshoz feltétlenül szükséges egy gyerek, vagy a nélkül is lehet teljes életet élni?
Szükséges okvetlenül.
Ez a társadalmi elvárás. Van a szomszédnak, a kolléganődnek... - Nem, nem nem ezért - int le Kati. - Elfogadom azt is, aki nem akar. Az az ő élete. De szerintem a legjobb befektetés a gyerek. Ennél szebb dolgot nem tudok elképzelni a világon.
Egy hét múlva csörög a telefonom.
-Szia, Andi. Gyuri vagyok.
-Szia. Minden rendben?
-Igen. Nem történt semmi probléma. Mindenki jól van. Már hazajöhetnek. Te figyelj! Én annyira szeretném az egész szülést VHS-en, amit felvettetek...
-Semmi akadálya. Természetesen odaadjuk, miután lement adásban. -Tudod... Életem legnagyobb élménye volt. Hát nem semmi ez a szülés.
-Nem bántad meg, hogy bent maradtál?
-Jaj, nagyon boldog vagyok, hogy így alakult. Olyan élmény volt, hogy meg akarom nézni. Még sokszor. 100-szor, 1000-szer. Jaj, Istenem!!!!!!!!!!!
Katt. Már csak egy kattanást hallok. Gyuri nem akart gyenge lenni, inkább letette a telefont.
A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Attila?
Szülőszoba Katival - Elvetélt remények után 4/1. >>
Szülőszoba Katival - Papás szülés lesz? 4/2. >>
Szülőszoba Katival - A szülőszobán 4/3. >>
Szülőszoba Katival - Attila, Isten Ostora 4/4. >>
Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Katit és Attilát, aki májusban fejezi be az általános iskolát...