A pozitív terhességi tesztek után majdnem elájultam. Gábor kicsit neheztelt is rám. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lesz tovább.
Kriszti naplója:
Nem vagyok egy anya típus. Az ősanya nem bennem lakozik. Már az első pillanattól kezdve lelkiismeret furdalásom volt, hogy nem tudtam örülni a dolognak. Önzőnek éreztem magam, hogy a saját életem, a saját dolgaim és a kényelem fontosabb, mint a szívem alatt hordott gyermekem.
Aztán eltelt pár nap és nem kimondottan anyai ösztönök éledtek fel bennem, de valami megváltozott. Elkezdtem olvasgatni a terhességről és ekkor jött az újabb sokk! Ezt a gyereket nekem kell megszülni! Ezt más nem fogja megtenni helyettem! Szinte pánikba estem.
Hét hetes terhes voltam, amikor először elmentünk az orvoshoz. Nagy boldogság, egészséges terhesség. Már akkor mondtam a nőgyógyászomnak, hogy rettentően félek. Ő csak annyit mondott, hogy van még idő bőven. Most élvezzem ezt az állapotot, ameddig lehet, mert eljön az idő, amikor nem lesz olyan élvezetes. Ekkor már a hányinger, hányás és a sok gyomorsav elkezdte megkeseríteni a mindennapjaimat, de gondoltam nem lesz rosszabb!
Hallottam már ezt-azt a terhességről és a szülésről, viszont azt gondoltam, hogy csak felnagyítják a dolgokat és nem lehet annyira borzalmas.
Mindent rosszul gondoltam. Lehetett rosszabb!
Nem csak reggel hánytam, hanem a nap bármely szakaszában képes voltam rá. Kínzott a gyomorsav. Semmi sem segített. Volt, hogy a földön feküdtem a szoba közepén és úgy tudtam csak létezni, hogy jégkockát szopogattam. Ekkor voltak a nagy melegek, így ez sem segített az állapotomon.
Az orvosom és a védőnő szépen tette a dolgát, én pedig csináltam, amit mondtak. Sodródtam az árral, lassan belerázódtam a teendőkbe. Havonta egyszer védőnő, aztán doki, ha kellett vérvétel.
A 12. hetes vizsgálat előtt az orvosom tájékoztatott a kombinált teszt elkészítésének lehetőségéről. Ő sem rá sem lebeszélni nem akart róla. Azt tette hozzá a dologhoz, hogy mindegy, hogy hogyan döntök - döntünk azt a terhesség végéig el kell tudnom fogadni és nem agyalhatok azon, hogy kellett e volna-e a vizsgálat vagy sem.
Annyira rosszul voltam, hogy azt mondtam Gábornak, hogy nem akarok kétszer elutazni Győrbe emiatt. Bízom az orvosomban, és ha a 12.hetes ultrahangon nem megfelelő értéket mér, akkor ez a mi sorsunk.
Szerencsére minden rendben volt a vizsgálat során. Kende teljesen egészségesnek mutatkozott és mutatkozik a vizsgálatok során.
A 16. héten hánytam utoljára. Eddig nagyon nem is kívántam semmit! Gábor bérevőnek képzelte magát! Bármit és bármikor képes volt megenni, ahogy most is! A gyomorsavam sem kínzott túlságosan. Jött a terhesség élvezhető időszaka.
Egyre szebben gömbölyödő pocak, jó étvágy. A plusz kilókkal annyira nem kellett küzdenem. Semmivel nem ettem többet, mint terhesség előtt. Viszont mindig volt valami nagy kedvenc. Bismarck, aztán császárszalonna hegyes erőspaprikával (mert ugye az erős paprika segít a gyomorsavnak), pirítós kenyér, vajas kenyér, valamint a fokhagyma. Igazából olyan durva dolgokat nem ettem össze-vissza, csak mindig mindenből egy kicsit.
Szeptember második hetétől járok rendszeresen kismama tornára. Elhatároztam, hogy a terhesség ideje alatt, amire csak lehet, odafigyelek. Minden héten elolvastam, hogy mégis mi történik a pocaklakómmal és velem. Miből kell többet enni, kell-e vitamint szedni.
Terhes vitamint az elejétől kezdve nem szedtem. A doktor úr szerint nincs rá szükség, a baba elveszi, amire szüksége van, a szervezet pedig jelzi, hogy miből kell több. Meglátogattam kedvenc fogorvos nénimet is, mert nagyon féltettem a fogaimat. Egy pici fogkövet kellett leszednie. Amúgy minden rendben volt /van a fogaimmal. Ennek nagyon örültem.
Az idő előrehaladtával egyre többször jutott eszembe a szülés. Mikor mentünk az orvoshoz mindig felhoztam a témát. Az orvosom nyugtatott. Elmondta, hogy eddig is minden rendben volt, mindent jól csináltam. Bízzak magamban és higgyem el, hogy a nő teste erre van kitalálva. Ne gondoljam, hogy nem fog menni. Menni fog, mert így kell lennie.
Hiába tornázta fel az önbizalmam, minden alkalommal elmondtam neki, hogy félek. Félek a fájdalomtól, a kiszolgáltatottságtól, az ismeretlentől. Félek, mert nem tudom, hogy mi fog történni velem. Hiába olvastam el kb. ezerszer, hogy hogyan zajlik a szülés, mivel nem éltem át, így nem tudhatom, hogy mi vár rám.
Ahogy telik az idő a félelmem inkább izgatottsággá alakul át. Pedig ugyanúgy félek. De hamarosan itt lesz a nagy találkozás, megláthatom a kisfiamat.Egyre jobban vártam a havonta esedékes vizsgálatokat, például a 4D-s babamozit. Szeretem, hogy az orvosom és Gábor nagyon kijönnek egymással. Pedig Gáborral nem könnyű kijönni.
Én az elejétől ragaszkodtam ehhez az orvoshoz, már korábban nála tettem le a voksom. Tudtam, hogy nem barátot keresek, hanem egy jó orvost. Úgy érzem, hogy sikerült megtalálnom! Eltelt a terhesség második trimesztere és ahogy a sok tapasztalt anyuka figyelmeztetett is, elkezdődött a második nehéz időszak. Rohamosan növekvő pocak és mell, derék- és csípőfájás.
Sosem gondoltam, hogy egy zokni felhúzása gondot jelenthet. Drága férjem teljesen elégedett a helyzettel, hiszen úgy gondolja, hogy most megtudom, hogy ő milyen nehézségekkel birkózik meg nap, mint nap. Pedig neki nem is rohamosan nő a pocakja, hanem folyton ugyanakkora. Az én hasam jó esetben eltűnik, de az övé nem fog!
Most már nehezíti a helyzetem a lábdagadás, a magasabb vérnyomás. Egyelőre ezek a tünetek "keserítik" meg a mindennapokat. De egyik sem vészes, és ha eleget pihenek, akkor nincs gond. A munkát a 36.héten hagytam abba. De akkor már tényleg itt volt az ideje. Éreztem, hogy jobb lesz pihenni és kell is ennyi a nagy esemény előtt.
Személyes tapasztalatom, hogy a megfelelő folyadékmennyiség bevitele a legfontosabb. Nekem a megfelelő mennyiségű és minőségű folyadék mindent kordába tud tartani!
Folyt köv.
Kövessetek minket itt a blogon és a Facebookon!
https://www.facebook.com/szuloszoba/
Youtube https://www.youtube.com/channel/UCm7DfRw3MrLBNOjsh9WIC4w/videos
Weblap: www.szuloszoba.hu
Kriszti 2. (előző) epizódot itt nézd meg:
Kriszti 1. epizódot itt nézd meg:
