Az első találkozás. A hellyel. A hellyel, amelyet először érez majd Kriszti kisfia. A kórházban, aki igényli, annak megmutatják a helyszíneket, ahol a szülés zajlik majd. Ez azért is nagyon fontos, mert a vajúdás és a szü­lés ideje alatt már ismerősként járkál itt a kismama, másrészt szülésig is el tudja képzelni, hogy mi vár rá, nem csupán az idegen bizonytalanság.

Boros doktornő várja már Krisztát. Ez itt a csecsemőosztály.

- Tehát velem lehet a baba, ha akarom, ha nem, akkor meg... - kér­dezi Kriszta, de a doktornő segít Krisztikének gondolkodni.
- Én szeretném, ha magával lenne, mert ő nem tud tiltakozni, hogy ne vegyék el az anyjától - mondja a doktornő, mielőtt becsukja a csecsemősök ajtaját. Ez a kórház még nem kapta meg a csecsemőbarát el­nevezést. Azaz egyelőre itt nem kötelező a mamának a babával lenni. Ha akarja, beadhatja az osztályra.

A bababarát kórházakban a baba a nap 24 órájában ott kell legyen a gyerek anyjánál. A kisbabák csak anyatejet kaphatnak, teát vagy pótlást sem kaphatnak.

- Ez ebben a kórházban még nem történik így. Ehhez az anyáknak is akarni kell, másrészt több segítő személyzet kellene, illetve külső segítők, többszörös anyák, akik ingyen vállalják, hogy segítenek a mamáknak.

Krisztikénél nem volt kérdés, hogy abban a kórházban szül majd, amellyel a doktornőnek van szerződése. A doktornő beteget, a beteggel együtt pedig pénzt hoz a kórháznak, a kórház pedig adja a berendezése két és a műtéti hátteret. Csak egy szerződés hiányzik, de az nagyon. Sem­mi sem szabályozza a beteg és az orvos közötti kapcsolatot. A szerződés hiánya és az alacsony orvosi alapfizetések miatt alakult ki az időnként zsarolási eszközként fellépő hálapénz. A kérdés persze csak az, hogy ha fizetünk tb-t, akkor miért fizetünk hálapénzt (a hálapénzről részleteseb­ben a Hálapénz c. fejezetben)

Krisztike szülőszoba-körsétára indul. Kék szoba, rózsaszín szoba. No nem azért, hogy az egyikben csak fiúk, a másikban meg csak lányok szü­letnek. Krisztike körbenéz. Meglepődik, hogy ilyen helyen fog vajúdni. Nem számított ilyen barátságos helyre.

- Vannak olyan nők, akik a WC-ben szeretnek vajúdni, ez egy jó hely - vezet tovább minket a doktornő -, szokták szeretni. Ez meg a császárműtő - folytatja a doktornő remélem, hogy itt nem fogunk megfordulni, de ha mégis, akkor tudnia kell, hogy biztonságos. Boros doktornő a természetes szülés híve.

- Ha egy nő meg tudja csinálni, akkor katarzisélmény. Csúcs.
- Ez a szülőszék. Próbálja meg! - mondja Boros doktornő, miközben egy lukas széket mutat Krisztikének, aki még sohasem látott ilyet.
- Hát ez elég érdekes - mondja Kisztike, miközben arcára kiül a cso­dálkozás. Boros doktornő sok nővel igény szerint függőlegesen vagy akár négykézláb szül. Vannak olyanok, akik az alternatív lehetőségek el­lenére úgy döntenek, hogy fekve szeretnének szülni.
- Én le szoktam térdelni - folytatja Judit, és letérdel Krisztike elé, majd a szülőszék irányából egy kiemelő mozdulatot tesz - itt fogadjuk a ba­bát. - Úristen, le vagyok döbbenve - kapja a kezét a szája elé Krisztike.
- Könnyebb így nyomni? - kérdezi a „szülj fekve!” generációból szárma­zó Krisztike. - Igen - mondja a doktornő.. Krisztike már egy kicsit megnyugodott. Legalább azt látja, hogy hova jön a babájával.

A szülés

Krisztike az ablakon bámul kifele. Az előbb elment a magzatvize. Még nem szólt senkinek. Egyelőre erőt gyűjt. Két napja jött be a kórházba. A vizsgálatok alapján a doktornő úgy döntött, hogy császármetszést vé­gez. Mára írták ki a műtét időpontját. Krisztike tulajdonképpen nagyon örülhetne, hiszen már a terhessége elején is minden vágya az volt, hogy császárral szüljön, most mégsem érez diadalt. Gáborka is megérezte az időpontot, mert spontán elment a magzatvíz. Mindjárt szól a doktornőnek. Még vár egy kicsit, mereng, és azon gondolkodik, hogy biztosan ve­le történik-e ez az egész. Tíz éve várja a babáját. Ma találkoznak. Most már biztos. Hideg borzongás járja át. Az ismeretlentől, ami várja.

Megérkezik doktornő, még civilben. Azonnal a szülőszobára küldi Krisztikét, hiszen már lassan egy órája elment a magzatvíz, de még nin­csenek fájások.

- Akkor a szülőszobára most azonnal menni kell, és akkor készülünk a császárra - mosolyog Judit doktornő.

Krisztike kiprésel magából egy „jót”, aztán ránéz az édesapjára, aki a két Lány unoka után nagyon várja Gáborkát. Krisztike még évekkel ezelőtt ígért az édesapjának egy fiú unokát. Úgy tűnik, hogy ma beváltja az ígéretét.

- Először is mondja, hogy elment a víz - folytatja a doktornő, látva Krisztike bizonytalanságát. A szülésznők meghallgatják a szívhangot. - Menjen!
- Megyek is. Doktornő jön majd? - kérdezi Krisztike a biztonságot je­lentő lényt.
- Igen, de szeretnék átöltözni, jó? - aztán elviharzik a folyosó felé, hogy minél előbb Krisztinél legyen.

Krisztike lassan szedi rá magát az indulásra. Felsóhajt.
- Sajnos automatikusan az én nevemet kapja a kórházban.
- Miért sajnos? - kérdezem, még nem is gondolva a Krisztikét foglal­koztató problémára.
- Többen is mondták, hogy most még nem gond, de majd ha iskolába megy, akkor csúfolják, ha az anyuka nevén van - mondja szomorúan, az­tán témát vált:

-Juj! Na menjünk!

Kriszti a gyermeke apja nélkül van most egyedül, de korántsem magányo­san. Nézem, a szeretetkommandót, amely a szülőszobáig kíséri. - Bárki bántani akarja ezt a lányt, velük gyűlik meg a baja! Barátnők, szülők, testvér, lehetnek vagy tízen. Kriszti szülésznője is megérkezik közben, és bemutatkozik. Hát nagy levegő, és indulás. Körülbelül 40 lépés lehet. Utoljára teszik ezt meg így. így együtt.

Felvesszük a papucsokat, Kriszti húga köpenybe bújik velünk együtt, és Krisztit az ajtón túl elnyeli a bizonytalanság. A szülőszoba.

A kintieknek marad a kéztördelő várakozás. Kriszti barátnője sírdogál. Odalépek hozzá:
- Meghatódtál?
- Első perctől úgy izgulok érte.
- Az embernek a saját szülése jut eszébe, igaz? - kérdezem, mi- közben a hüppögéstől, szegény, alig tud beszélni.
- Igen - mondja mégis. - Pedig az enyém 23 éve volt. Én is ugyanígy mentem a szülőszobára, császár volt. Szép dolog... - aztán a fal felé bújik, hogy ne lássák a könnyeit.

Hát nagyon szeretnék bemenni, de nem lehet... - sajnálkozik a szülőszobába lesve Krisztike édesapja. Még mindenki lop egy puszit. Nehezen szakadnak el egymástól. Evvel a kismamával soha többé nem találkoznak. Ott bent eltűnik majd. Egy anya és a gyermeke lép ki, minden bizonnyal.

- Sok szerencsét! Szorítunk! - súgják együtt Krisztike után, aztán be­csukódik a szülőszoba ajtaja.

A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Gábor!

Szülőszoba Krisztikével - A Tündérmese vége 4/1. rész

Szülőszoba Krisztikével – Rocker kismama 4/2. rész

Szülőszoba Krisztikével - A szülőszoba 4/3. rész

Szülőszoba Krisztikével - A császár 4/4. rész

Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Krisztikét és Gábort, aki már kívülről fújja a
rock slágerek szövegeit, bár ő inkább a...