Volt egyszer, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl, élt egy­szer a világon egy kislány. Ez a kislány nagyon boldog volt, azt hitte, hogy nála boldogabb ember nem is él a Föld kerekén

Ez a kislány a szü­leivel és a húgával élt egy budapesti családi házban. A felnőttek a két lányt mindenhova elvitték magukkal. Imádták a koncerteket, a kicsik is velük mentek. A hétvégéket gyakran a rock bűvöletében töltötték.

Amikor a kislány felcseperedett, úgy döntött, varrónő lesz belőle. Már szorgosan varrta a ruhákat, amikor megismerkedett egy fiatalem­berrel, akit ő a királyfinak nézett. Csak akkor jött rá, hogy mégsem a ki­rályfival élt éveken át, amikor a férfi elhagyta. Akkor értette meg, hogy az élet nem szép tündérmese.

A nőt Krisztikének hívták. Krisztike nehezen felejtette el a csalódást. Talán nem is felejtette el soha. A húgával, Andreával beköltöztek egy ön­álló lakásba. Andrea beleszerelmesedett egy srácba, terhes lett tőle, de a fiú elhagyta. Krisztike maradt a húga mellett, segítette mindenben, amiben lehet. Együtt élték végig a gyermekvárás minden pillanatát. Ketten. Két nő. Aztán megszületett Andrea kislánya. Krisztike a saját gyer­mekeként szerette. Egy nap megjelent Andrea gyermekének apja, és Andreáékkal akart maradni. Andrea meg boldog volt. A gyermekének ap­ja, neki pedig szerető férje lett hirtelen, pedig már lemondott róla. A csa­lád megint olyan kerek lett, hogy Andreáék még egy gyermeket akartak, és megszületett Andrea kisfia.

Krisztike ezt a gyermeket is a sajátjaként szerette, de élte a maga életét. Andreáék a lakás alsó szintjén, ő pedig a tetőtérben. Pasi mindig akadt. Több is. De Krisztike nem találta a helyét. Nem találta meg azt az érzelmet, amit már régóta keresett. Rockkoncer­tekre járt, amikor tudott, no és amikor jutott rá pénze. A varrodában szépen keresett, magának éppen elég volt. Aztán egy nap megismerke­dett egy fiúval. Ez a fiú nagyon jó barátja lett. Krisztike ugyan nem volt belé szerelmes, meg már azt úgyis tudta, hogy nincsenek tündérmesék, de jól érezte magát a fiúval. Ez pedig már bőven elég volt ahhoz, hogy újra kötődjön valakihez. A barátságból aztán lassan kialakult a testi kap­csolat.

Aztán eljött az a nap. A nap, amikor már érezte, hogy a világ nem ugyanolyan, mint amilyen előtte volt. Még nem tudta pontosan megfo­galmazni, hogy miért, de nem olyan volt. Aztán egy reggel belepillantott a naptárába. Éppen egy Edda-koncert időpontját akarta megnézni, amikor rájött, hogy már legalább egy hetet késik a menstruációja. Átgondolta az elmúlt hónapot, és nem volt benne egészen biztos, hogy ez lehetet­len. A gyógyszertári teszt pedig megerősítette a gyanúját. Terhes.

Leányanya

Nagyon csinos lány - mondja Boros doktornő a telefonba. - Varrónő. Leteszem a kagylót, és mindjárt hívom is a Kriszti kismamát, akit a doktornő ajánlott. Decemberben szül majd, még csak szeptember van, de nem akarok lemaradni róla.

- Jó napot kívánok. Krisztit keresem - mondom, miután felveszi vala­ki a kagylót a másik oldalon.
- Én vagyok az, tessék - válaszol a fiatalos hang, aztán mindjárt a közepébe vágok.
- Az első napi forgatást szeretném Veled megbeszélni. Mikor és hol legyen. Mivel foglalkozol?
- Varrónő vagyok. Az az igazság, hogy oda nem hiszem, hogy enged­nének bennünket kamerával, mert csak bedolgozok.
- És otthon van varrógéped?
- A barátnőimnek is varrogatok. Meg a picinek éppen most készítek egy kisinget.
- Oh, nagyszerű, akkor kezdjük otthon. Holnap este találkozunk.
- Rendben - hallom a kissé fátyolos, bizonytalan beleegyezést. Később már megértem ezt a bizonytalanságot. Krisztike nagyon fél a szüléstől. Minden téma, ami ezzel kapcsolatos, szorongással tölti el.

Másnap a XVI. kerületben, egy takaros kis volt tiszti telepen találjuk a címet, amit Krisztike adott. Egy rácsnál fogad minket a tetőtérben. A lakásban játékok mindenütt, gyerekholmik. Rend van. Pedáns rend. Aki itt él, az vigyáz mindenére. Látszik, hogy takarékosan élnek.

Krisztike most csak egyedül van itthon. Andrea elment a suliba és a bölcsibe a gyerekekért. A nappaliban ülünk le. Ez az egyik közös tér. Itt tévézik együtt a család. Krisztike nagyon szoros lelki közösségben él Andreáékkal. Különösen a gyerekekkel.

Amikor Andrea először terhes lett és férj nélkül maradt, akkor Kriszti­ke volt vele. A terhesség minden egyes napján. Andreának nagyon rossz élménye volt a szülésről. Sokáig hagyták vajúdni, így horrorsztori­kat mesélt a nővérének. A döbbene­tes az volt, hogy a horror teljesség­gel igaz volt.

Így, amikor Krisztike kísértetie­sen ugyanabba a helyzetbe került, mint hat évvel azelőtt a húga, rémtörténetek jutottak eszébe a szülésről. Ahogy közeledett a szü­lés kiírt időpontja, úgy lett egyre pánikszerűbb Krisztike hangulata. Az ötödik hónap körül már aludni sem nagyon tudott. Rémképek gyö­törték.

Ezért szorong minden egyes pillanatban, amikor a szülés az eszébe jut. Miután Krisztike rájött, hogy terhes, felhívta a barátját, hogy elmondja neki, apa lett. A fiú azonnal közölte, hogy ő nem ígért semmit, és hogy ő még alkalmatlan a gyereknevelésre. Az apajelölt nyolc évvel fiatalabb Krisztikénél. Krisztikének viszont nem volt vesztenivalója, ha már egy­szer így alakult, örült a terhességnek. 36 éves, és nem tudja elképzelni az életét gyermek nélkül, a megfelelő lovag meg még ki tudja, hogy meddig várat magára, ha egyáltalán valaha eljön.

- Amikor megtudtam, hogy terhes vagyok, szakítottunk - meséli a varrógépe mellett ülve, mert éppen a kicsinek készített egy kis inget, ami­kor meglátogattuk.
- És hogy volt? Elhatároztad, hogy gyermeket szeretnél, és kerestél hozzá egy apát?
- Á, dehogy. A baba véletlenül jött össze, de nem akartam semmikép­pen elvetetni a korom miatt - mondja a fiatal lány.

Krisztike mindenképpen számított arra, hogy ha már egyszer terhes lett, akkor együtt csinálják végig a terhességet az apával. De a férfi mond­ta, még nem tud mit kezdeni egy gyerekkel, mert neki még más céljai vannak az életben. Mindössze 26 éves.
- Én nem akartam, hogy feleségül vegyen - szomorkodik Krisztike - én nem akartam magamhoz láncolni, de sajnos ... csak arra számítottam, hogy talán meglágyul...Gábor Miklós apja, merthogy így hívják a kis jövevényt, külföldre ment, és egyáltalán nem küldött magáról hírt.

Krisztike még most sem tudja feldolgozni azt a csalódást, amit a gyer­meke apja okozott neki. Ha majd megszületik a baba, valószínűleg elfe­lejti ezt, mindenesetre nagyon szeretné. Abban bízik, hogy utána talál magának egy társat. De most még nagyon egyedül érzi magát, magá­nyosnak, elhagyottnak, akár egy szárnyaszegett madárka...

A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Gábor!

Szülőszoba Krisztikével - A Tündérmese vége 4/1. rész

Szülőszoba Krisztikével – Rocker kismama 4/2. rész

Szülőszoba Krisztikével - A szülőszoba 4/3. rész

Szülőszoba Krisztikével - A császár 4/4. rész

Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Krisztikét és Gábort, aki már kívülről fújja a
rock slágerek szövegeit, bár ő inkább a...