Timi, a szivárványbaba anyukája: a mágikus fülbevalóm hozta meg a szerelmet
2018. február 25. írta: SZÜLŐSZOBA

Timi, a szivárványbaba anyukája: a mágikus fülbevalóm hozta meg a szerelmet

Szülőszoba 4. adás- Timi, a Szivárványbaba anyukája 1. epizód
Szülőszoba Adatlap: Timi, Lídia Janka szivárványbabát várja

Timi története rengeteget erőt ad a nőknek. Első gyermekétől 21. hetes várandósként búcsúzott el, és most várja a Szivárványbabáját. Kifogyhatatlan energiával dolgozik azon, hogy példáján keresztül más anyukák is megvigasztalódjanak....

timi03_600.jpg

Kövessétek Timi és Ágoston történetét a következő hónapokban itt a Szülőszobában! Imádnivaló, intelligens, vicces házaspár, Nehéz időszakon mentek keresztül, de most, amikor megismerjük őket, már megint boldogok. A

Pocaklakó hamarosan érkezik....
„Lídia Janka egyre nagyobb, már 2600 gramm az ultrahang szerint. A profilja gyönyörű még a két dimenziós képen is. És nagyon huncut: az apró kis nyelvét nyújtogatta, ízlelgette a magzatvizet, majd az öklét is belepróbálta a szájába. Ezek nagyon vidám pillanatok....." meséli Timi.

mam_banner_600.jpg

Timi naplója:


Minden látogatás a nőgyógyászomnál, minden ultrahang vizsgálat egy különleges alkalom. Mindig pénteken megyünk, az én időbeosztásom miatt általában a nap közepén és a férjem is meg tudja oldani, hogy elkísérjen. Borzasztó izgalommal megyünk mindig. A várandósságom elején kifejezetten féltem, gyomorideg és minden, ami kell elkapott. Sőt már napokkal korábban izgultam. Az előzményeink miatt ez azt hiszem, nem is meglepő. Ahogy teltek a hetek és a szívemben, lelkemben egyre nagyobb lett a békesség, a nyugalom, az ultrahang időpontok napja is gyorsan eljött. Most 35 hetes várandós vagyok, szülés előtt kicsit megszaporodtak a vizsgálatok, semmi különös nem lesz, csak kontroll.

 

Lídia Janka egyre nagyobb, már 2600 gramm a gép szerint. A profilja gyönyörű még a két dimenziós képen is. És nagyon huncut: az apró kis nyelvét nyújtogatta, ízlelgette a magzatvizet, majd az öklét is belepróbálta a szájába. Ezek nagyon vidám pillanatok, az orvos, a férjem és én együtt kacagunk, viccelődünk rajta. A korábbi élményeink, a sok aggodalmunk után jól esik része lenni egy csodának, ami talán kézzel is fogható lesz pár héten belül. Beszéltünk a szülésről, amiben én nagyon optimista vagyok: az a gyerek ott és úgy fog kijönni, ahogy kell! Megbeszéltük a további teendőket az orvossal, majd elégedetten távozunk.

 timi05_600.jpg

Ilyenkor jön az ünnep, a fieszta! Dél körül van és én általában mindig tudok enni, de a férjem nem, stresszes helyzetben meg pláne nem, úgyhogy ő általában farkas éhes a vizsgálat végére, én meg mikor hogy. De nekem meg az a szuperképességem, hogy bármikor tudok enni. Van a közelben egy áruház és annak az épületében egy kifőzde. Amolyan családias kis önkiszolgáló étterem, házias finomságokkal. Ide megyünk mindig és stresszt, aggodalmat levezetve gulyáslevesbe, rántott húsba, mikor mibe, és egy jóféle egészségtelen sütibe koncentráljuk örömünket. Ha már az étteremben vagyunk, azt jelenti, minden rendben van.

 timi08_600.jpg

Kellenek az emlékek, kell, hogy legyen mit mesélni kicsi Lídia Jankának is majd, ha nagyobb lesz. A férjemmel való megismerkedésünk is olyan történet, ami nagyon emblematikus. Mi egy társkereső oldalon ismerkedtünk meg: én a csapongó egyetemi pasizós éveimet kipihenni vágytam, ő meg ki akarta próbálni ezt is, mint ismerkedési lehetőséget. Elég sikeres volt a dolog, mert nekem írta első és utolsó levelét. Egy nagyon vagánynak tűnő (gitáros) fotóval egy nagyon szép és nem szokványos levelet írt, amiben kiemelte, hogy milyen csinos a fülbevalóm.

timi12_600.jpg

Én gyorsan ellenőriztem őt az akkor közösségi oldalakon (7 évvel ezelőtt, ez még gyerekcipőben járt) és mit ad Isten, meglátom, hogy a fotón rajta van egy barátnőm is. Gyorsan felhívtam őt és kiderült, hogy Ágostont jól ismeri, kedveli és egy közös baráti társaságban vannak benne. Na szép, gondoltam, hogy a barátnőm, sosem vitt be engem ebbe a csapatba. Nem baj, mert így még sorsszerűbb volt az Ágostonnal való megismerkedésünk, úgy éreztem, ennek így kellett lennie, és megkerültük a sorsot, kicsit talán előrébb hoztuk a találkozásunkat. Azért nem volt zökkenőmentes a 7 évünk, sokszor eszembe jut, hogy talán később kellett volna találkoznunk, mikor benőtt már a fejünk lágya, de így meg épp egymással vívhattuk meg személyiségfejlesztő harcainkat

 timi11_600b.jpg

Persze 7 éve eszembe sem jutott, hogy az a levélváltás minket egy közös tragédiába is belevon és lehetőséget ad nekünk, hogy együtt és külön-külön is épüljünk általa. Azok a régi veszekedések, viták, se veled-se nélküled pillanatok, olyan nevetségesnek tűnnek, annak a fényében, hogy együtt kellett az első kisbabánk sorsáról dönteni, végignézni egymás szenvedését, küzdelmét, segíteni, ott ahol nem lehet, nem elfutni akkor, mikor az lenne a legkönnyebb. Szeretni, amikor gyűlölni annyival egyszerűbb.

 timi20_600.jpg

Pár hét és megint egy új fejezet kezdődik a könyvünkben, ami semmivel sem lesz unalmasabb, mint az eddigi fejezetek, mert a kicsi Lidusért is felelősek leszünk és az ő története és bekapcsolódik a miénkbe. De talán, amin eddig keresztülmentünk, az erőforrásunk lesz, és segít majd a kihívással teli helyzetekben.

Folyt köv.

Kövessetek  minket itt a blogon  és a Facebookon!
https://www.facebook.com/szuloszoba/

Youtube  https://www.youtube.com/channel/UCm7DfRw3MrLBNOjsh9WIC4w/videos

Weblap: www.szuloszoba.hu

 
Képgaléria

timi02_600.jpg

timi04_600.jpg

timi06_600.jpg

timi09_600.jpg

timi19_600.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://szuloszoba.blog.hu/api/trackback/id/tr1213690932

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása