Szerbusz, Te Nagybetűs Nő! Kislány, nagy­lány, kismama, nagymama, feleség, haja­don, szingli, alkalmazott, háziasszony, hogy csak néhányat említsek a szerepeink kö­zül. Szóval: Nő!

Szorongsz, tudom. Szülésről hallasz, és már szorongsz is. Azért, mert még nem szültél, vagy azért, mert már igen. Szorongsz. Én is szorongok. Ismerem az érzést. Remélem, ha ezt a blogot olvasod, kevésbé szorongsz majd. Hozzánk tartozol. A szü­léstől szorongók táborához. Rájössz majd, több millióan vagyunk mi, szo­rongók, csak Magyarországon. Legfeljebb nem beszélünk róla. Nem be­szélünk, mert nem illik, legalábbis őszintén. Nem beszélünk, mert a té­mával foglalkozó szakemberek többsége férfi, ezért teljesen más szempontok alapján közelít, mint mi. Hiszen sohasem élte át azt, amiről beszél.

Arra is rájössz majd, hogy van jogod választani, és így kevésbé szorongani. Azt is felismered majd, hogy ha nem akarsz gyereket, akkor sincs miért ostoroznod magad. A társadalom várja el tőled, azért szorongsz, de nem kell mindig mindennek megfelelned. Az is a te döntésed.

El tudod képzelni, hogy milyen az, amikor a föld és az ég összeér? Egy pil­lanatra? Hát ez a születés pillanata. Ez a blog az első lélegzetvételről, a lét első pillanatáról szól. Meg arról, ami megelőzi és ami utána következik.

Szülőszoba Visszatekintő

Kandász Andrea vagyok, egy anyuka, amúgy televíziós ri­porter-műsorvezető, szociológus, tréner. Én írom Neked ezeket a sorokat. A blog első bejegyzését. Szerencsés vagyok, mert 14 évvel ezelőtt megszületett minden idők legnézettebb magyar doku-realityje, a Szülőszoba, amelyet több millió néző követett minden este. 55 kis emberke születésénél lehettem jelen a férjemmel. Örökké hálás leszek a „Szülőszoba babák” szüleinek azért, hogy beengedtek az életükbe, az intim szférájukba bennünket. Zsigeri őszinteséggel beszéltek olyan tabutémákról, amelyekről még ma is ritkán esik szó. Ezeknek a nőknek és családjainknak hol megrázó, hol szívderítő történeteit olvashatod majd a következő hetekben itt a blogon, amelyekből könyvet is írtam.  Sorsuk  különböző, a céljuk  közös! Mindnyájan életük egyik legmeghatározóbb pillanatára készülnek: egy új kis élet fogadására.

Annak is utána nézünk, hogy mi történt velük az elmúlt 14 évben. Megvalósult családi álmok és szertefoszlott remények. Elvált szülők és elhagyott gyermekek. A családdá válás nehéz és boldog pillanatairól is olvashatsz majd. És a motivációkról. Miért élnek ma boldog családként egyesek és miért csúszott el más párok vagy egyedülállók élete? Mi lett a gyerekeikkel? Együtt gondolkodunk majd….

Miközben írok, sokszor sírok a meghatottságtól vagy mérgelődöm a dühtől vagy hango­san nevetek magamban a gép mellett. Amikor olvasod a történeteket, ak­kor sokszor sírsz majd te is, utána meg nevetsz, és megint sírsz. Ne ijedj meg! Ez nem a megőrülés első jele. Egyszerűen ritkán találkozol ilyen végletes érzelemmel, az érzelmek ilyen őszinte megnyilvánulásával. Sen­ki sem visel álarcot a szülés és a születés perceiben.

Lesznek olyan pillanatok, amikor odahívod magadhoz a párodat, felolvasol néhány mondatot, mert olyan vic­ces. Aztán lesznek olyan pillanatok is, amikor nem szólsz majd semmit, csak közelebb húzódsz ahhoz, akit szeretsz. Mert olyan megható. Ne szégyelld! Tedd meg! Nekünk, nőknek szükségünk van arra, hogy kifejez­zük az érzéseinket.

És a Szülőszoba története

A Szülőszoba - a lét első pillanata Kandász Andreával című tv2-es riportsorozat forgatásához  kerestem várandós nőket. Körülbelül 1500 kismamával beszéltem. Beültem a rendelésekre, felhívtam az orvos ismerőseimet, eljártam terhestornára, kismama-találkozóra meddőségi centrumba. Az 1500 kismamából negyvenen vállalták a kamera előtti szereplést. Vagyis azt, hogy miközben új életet adnak, ott van két idegen, és mellesleg az egész ország. A szülésükön. Őszintén szólva nem is értettem, hogy miért vállalták. Pénz nem jár a szereplés­sel, mert dokumentumsorozat pénzért nem lehet hiteles. Akkor miért vállalják ezt az intim kitárulkozást? Persze, ahol kellett és lehetett segí­tettünk a nyilvánosság erejével.

Miért vállalták?

Volt olyan lány, aki a férjének akart bizonyítani, aki nem volt kíváncsi rá, hogy milyen nagy dolgot visz ő végbe.Volt olyan, aki a harmadik terhességére tanulta meg, hogy hogyan visel­heti el legkönnyebben a szülést. Azt szerette volna, ha ezt megmutat­hatja nektek, hogy ti ne essetek azokba a hibákba, amiken ő már keresz­tülment. Volt olyan, aki úgy érezte, hogy így legalább figyelnek rá, mert a családjától nem kapott kiemelt odafigyelést, pedig szüksége lett volna rá. Olyan kismamákat kerestem, akik képesek őszintén elmesélni a problémáikat, beszélni az érzéseikről. . Akik szintén keresik a megoldásokat. Vannak köztük olya­n párok, akik teljesen hétköznapi életet élnek. Legalábbis így tűnt, aztán ki­derült, hogy még egymást sem ismerik. Van köztük olyan kismama, akit két hónapos terhes korában hagyott el a gyermeke apja, van olyan, aki rákosan várja a gyermekét, egy másik pedig a börtönben, ahol csak fél évig láthatja, aztán elveszik tőle. Van olyan, aki árván nőtt fel, gyermekként nem ismerte meg az anyai szeretetet és most anyaságra készül. Egy másikat pedig az apja molesztált kislány ko­rában. Vannak olyanok is, akik harmonikus, boldog házasságban élnek, és életük legfontosabb eseményére készülnek. Ahány nő, annyiféle sors.

Szülőszoba 2018

Januártól pedig 8 új kismama életét követjük nyomon és a szülés után sem engedjük el őket. Praktikák, információk, női történetek, napi gondok és örömök, lelki kérdések és válaszok…. és megannyi téma.   Itt a blogon a kismamák, kispapák, nagymamák és különféle szakemberek is írnak majd és várjuk a Ti gondolataitokat is. Hiszen ez a blog mindannyiunkról szól. Házasságról, magányról, szerelemről, gyűlöletről, simogatásról, bántalmazásról, félelemről, biztonságról.

Apropó: BIZTONSÁG. Szüljünk is bárhol, bármikor. Az a nő, aki biz­tonságban érzi magát, az nyugodtabban, így probléma mentesebben  szül majd. Ezért nem mindegy, hogy ki, kik vannak a közelünkben a terhesség hónapjaiban és a szobában, ahol szülünk. Ez az első számú szabály.

És ez a blog szól a csecsemőkről is. Az új életről. Arról, hogy egész társadalom pszichéjét meghatározhatja, hogy a születésünkkor milyen hatások érnek először minket. Ezért amikor kórházat választotok, feltétlenül nézzétek meg a csecsemőosztályt is. Vajon kik és hogyan nyúlnak először a gyermekeinkhez?

A következő hetekben a saját szülésemről is írok majd. Én nem érez­tem magam biztonságban. Nagy trauma volt. Ma már másképp csinál­nám. Úgy érzem, hogy minimum tartozom annyival a kismamáknak, akik megosztották és megosztják velem az érzéseiket, hogy én is elmeséljem a leg­bensőbb történetemet. Őszintén. Hát induljunk. Néha hosszú és nehéz, máskor kurta és boldog az az út, ami az első lélegzetvételhez vezet, és ami továbbvisz. De az egészen biztos, hogy ez a legcsodálatosabb utazás, vagyis az élet legfontosabb pillanata, hogy aztán az ember a saját sorskönyve főszereplője lehessen. Gyere velünk!

Ölelés: Kandász Andrea