Teca hasára a szívhangellenőrző készüléket, amely a kismama fájásait, azaz méhösszehúzódásait is jelzi. Székely főorvos kiadja a jelszót: türelem. Most már csak várni kell.

Minden egyes tánc után rohanok az asztalunkhoz, és megnézem, hogy nem érkezett-e üzenet. Pánczél Andiéknál szilveszterezünk, nagyon jó a hangulat, de ahol lehet, ott a markomban tartom a telefonomat. Teca bármelyik pillanatban szülhet. Végül átmulatjuk az újévet. Ádámka még nem akart megszületni. Január 2-án szól a telefonom. Székely doktor szólal meg a másik oldalon. – Azt hiszem, eljött az idő – mondja. Székely doktor felsóhajtva, örömmel a hangjában. – Nem tudom, hogy mennyire kell sietni, még nem ment el a magzatvíz, szerintem ebből esti szülés lesz – jósol a főorvos. Édesapám éppen itt van nálunk, úgyhogy nem kell senkit riasztani, hogy Lolára vigyázzon. A kislányom is nagyon megszerette Tecát. Az utolsó forgatásunkra eljött velünk, már az első mondatoknál feloldódott. Teca nagyon szereti a gyerekeket. – Mami! Mondd meg a Tecának, hogy szorítok érte – kiabál még utánam Lolita, aztán elindulunk Cegléd felé.
Hatalmas nevetés lengi be a kórház folyosóját. Haladok Teca kórterme felé. Onnan jön a kacaj. Hat kismama várja itt együtt, hogy találkozzon a babájával. Cegléden és környékén sokan szülnek, az átlagosnál nagyobb a népsűrűség. – Nos, jó napot kívánok, itt még milyen szilveszteri hangulat van! – mondom nevetve… Kiderül, hogy a lányok becsempésztek egy kis pezsgőt a kórterembe, és azzal koccintottak. Teca nevetgél, de a szája sarkában megjelenik a fájdalom is.

– Jézusom, neked fájásod van, miközben itt mulat a nép? – kérdezem. – Nem baj, legalább elvonja
a figyelmemet – mondja nevetve. A nevetés azonban hirtelen eltorzul, és jaj-ba megy át. Teca reggel arra ébredt, hogy rossz a közérzete, kicsit hányingere volt meg ilyesmi. Most délután három óra van, azóta kétujjnyira tágult, Teca nem fél a szüléstől, legfeljebb izgul amiatt, hogy minden rendben menjen. A szülés körül forognak a gondolatai, hogy ne legyen komplikáció. 14 évvel ezelőtt szült utoljára. – Annak a szülésnek, amikor Ricsike jött a világra, már elhalványultak az emlékei – emlékezik, miközben a kórteremből lesétálunk a szülőszobára.

A ceglédi kórház szülészetét nemrégiben építették újjá. Egyágyas szülőszobákban egyszerre négyen szülhetnek, és külön, csak erre a célra kialakított császárműtő áll rendelkezésre, ha hirtelen rohanni kell. A folyosón egy kismama várja, hogy leteljen a megfigyelési idő. Az imént még zsúfolt volt az apaváró, mert az õ rokonai mindannyian itt szorítottak, vagy tízen, az újdonsült rokonért. Most már elmentek, úgyhogy hamarosan Szili is megérkezik. Tecán kívül még egy első babáját váró kismama vajúdik az osztályon. Õ már előbbre jár néhány órával. Andrea, a szülésznő felrakja Teca hasára a szívhangellenőrző készüléket, amely a kismama fájásait, azaz méhösszehúzódásait is jelzi. Székely főorvos kiadja a jelszót: türelem. Most már csak várni kell. A szülés elindult. Bevallja, hogy õ sokkal jobban fél a szüléstől, mint a kismamái, mert a szülés ugyan egy természetes dolog, és ha nincs probléma, akkor az orvosnak semmi dolga, hátrakötözött kézzel kell várnia, hogy a kisbaba megszülessen, de a szülészetben hirtelen léphet fel olyan dolog, amire nem számítottak.

– A szülés az egy bonyolult feladat – mondja a tapasztalt főorvos. – Az élet csodája. Még nagyon sok ismeretlen dolog van benne. Sokszor a legsimábbnak tűnő szülésből van a legnagyobb tragédia. A szülés utáni atónia ma még nem mindig orvosolható. Amikor a méhlepényt is megszülte a mama, akkor beindul a testében lévő oxitocin és megkezdődik a méhösszehúzódás. Azonban előfordulhat, hogy nem akar a méh összehúzódni. Ilyenkor nem áll el a vérzés, a méhből karvastagságnyi vér ömlik és ezzel nem tudunk mit kezdeni – aztán más témával folytatja –. Aztán ott van a toxémia, a terhességi mérgezés, ami magas vérnyomással, fehérjevizeléssel, vizesedő testrészekkel jár. Erre is nagyon oda kell figyelni. Ráadásul a mai napig sem tudjuk, hogy miért is alakul ki. Washingtonban felállítottak egy szobortalapzatot. Annak a tetejére annak a tudósnak a szobra kerül, aki megfejti a terhességi toxémiát – fűzi hozzá a főorvos, aztán elmegy, hogy Tecát megvizsgálja.

Kiderül, hogy már háromujjnyira tágult a méhszáj. Tehát halad a szülés. Ez azt jelenti, hogy minden a legnagyobb rendben megy. A szülésnél az a lényeg, hogy, ha lassan is, de haladjon, ne álljanak le a méhösszehúzódások. Minél nagyobbak a fájások, tehát erősebbek a méhösszehúzódások, annál inkább halad a szülés, jön le a baba a szülőcsatornába, a földi fény felé. Ádámka még a méhben van, mint egy burokban vagy zsákban. A méh alján van a méhszáj, ami a terhesség alatt általában végig zárt. A méhösszehúzódások hatására el kezd kinyílni. A baba feje nyomja szét mindaddig, amíg az egész feje átfér rajta. Ádámka most két-három ujjnyira nyomta szét a méhszájat. Ádámka még magzatvízben várakozik. Székely doktor úgy dönt, burkot repeszt, hogy elfolyjon a magzatvíz.
– 2-3 ujjnyi méhszájnál azért jó a burokrepesztés – magyarázza, miközben végzi a beavatkozást –, mert utána könnyebben tágul a méhszáj, a fej könnyebben beilleszkedik a megfelelő irányba. Burokrepesztés után gyorsul a szülés - mondja.

Persze most jogos a kérdésed kedves olvasó, hogy miért is kell gyorsítani a szülést. Megy az a maga útján. Hát azért, mert közülünk nagyon sokan elvárják, hogy a szülésen minél előbb túl legyenek. Azaz, hogy a fájdalmak megkezdésétől a baba megszületéséig minél kevesebb idő teljen el. Sokan közülünk máshogy gondolják, nem túl lenni akarnak a szülésen, hanem át akarják élni, meg akarják élni a babájukkal együtt ezt a csodálatos folyamatot. Nekik mindenféle gyorsítás rosszul esik. Főleg, ha az orvos siet, rohan, és ezért gyorsít. Erre is van példa. Beszéld meg az orvosoddal, hogy Te mit szeretnél. Ha nem lehet megbeszélni vele, akkor nem méltó a bizalmadra. Nem vagyunk egyformák. Teca azt szeretné, ha lehetőleg minél hamarabb találkozhatna Ádámmal és minél kevesebb szenvedéssel neki is a kicsinek is. Székely doktor megrepeszti a burkot. Egy nyikkanást sem hallunk, úgyhogy Teca probléma nélkül vette az akadályt. A szívhang jó, a burokrepesztés megvolt, a baba feje beilleszkedett, úgyhogy mehet a séta. Teca már egyre erősebben érzi a fájásokat. Nem kapott semmiféle idegen anyagot. Jól halad a szülés.

A szülés
Andrea, Teca szülésznője karon fogja Tecát, és sétálnak a folyosón föl s alá. Andrea tárlatvezetést tart. Megmutatja Tecának a szülőszobát, ahol maga a szülés zajlik majd. Tecán látszik, hogy nem tetszik az ágy, a nagy világítás.

– Nos, Teca, nem tetszik a hely? – kérdezem. – Hát nemigen – nem egy Ritz Szálló, bár azt hiszem, ez a Ritz Szállóban sem tetszene – mondja nevetve, aztán továbbsétálunk. Séta közben könnyebben jön a
baba lefelé, hiszen függőleges helyzetben gyakorol nyomást a méhszájra. Kisbabás képek előtt haladunk el. A szülészet dolgozói között meghirdetett fotópályázat nyertes képei. Teca egyetlen képet néz sóvárogva. Egy anyát látunk fáradtan, de nagyon boldogan. Magzatmázas újszülöttet tart a kezében közvetlenül a szülés után. Teca ezt a helyzetet várja, már nagyon. Andrea, a szülésznő még nem szült. A vőlegényével házasság után terveznek gyerekeket. – Nem ment el a kedved a szüléstől így, hogy már több százat láttál? – kérdezem, – Á dehogy! – mondja nevetve
– sőt ellenkezőleg. Tudom, hogy mire számítsak abban a pár órában. Az meg aztán tényleg nem nagy idő. Minél több gyereket szeretnénk… – mondja, miközben átöleli Tecát.

Teca fárad. Lefeküdne egy kicsit. Egyre erősebbek a fájásai. Átköltözünk a szülőszobába, én meg leszaladok az előcsarnokba Sziliért. Már két órája itt várakozik, de tele volt az apaváró, úgyhogy lent olvasgat. Teca nagyon nem szeretné, ha bejönne a férje a szülésre. Úgy érzi, hogy ez az õ dolga. Meg valahogy nem is akar gyengének mutatkozni a férje előtt. Az apavárót azonban nem bánja.

-Nem sokat aludtunk az éjjel -mondja Szili, ahogy sietünk vissza a szülészetre. – Nagyon izgultam, hogy mi lesz, hogy minden rendben legyen. – Megérkezünk az apaváróba. Szilinek megszólal a telefonja. Teca édesanyja hívja. Friss hírekre kíváncsi. Amit megtud, azt telefonálja tovább. Mindenki egymásnak adja az információt, úgyhogy körülbelül 20 perc múlva egész Ladánybene tudja, hogy mi történik a szülőszobán. Igazi szülési láncriadó ez.

Szilit már csak egyetlen fal választja el Tecától. Úgyhogy mindent hallani fog, de majd én is hozom a híreket. Tecának enyhülnek a fájásai. Egyre ritkábbak a méhösszehúzódások és egyre rövidebb ideig tartanak. Székely doktor úgy dönt, hogy segédanyagot kell behozni. A szervezetünk termel oxitocint, de ez most a biztonságos szüléshez nem elegendő, legalábbis Székely doktor így látja, ezért infúzióban kötnek be pótlékot, fájáserősítést.
20 perccel később Teca fájásai nagyon megerősödnek. 2-3 percenként jönnek, és a műszer nem tudja kirajzolni az erősségüket, olyan intenzívek.
– Nem baj – vigasztalja Székely doktor Tecát –, ez nekünk nagyon jó.

Teca egyre nehezebben bírja az egyre erősödő fájásokat. Õ az a fajta, aki kért volna gerincérzéstelenítést, de nem is beszéltek róla az orvossal, mert itt, a ceglédi kórházban ez nem megy rendelésre. Nincs rá személyzet. Egyetlen altatóorvos van ügyeletben az egész kórház minden osztályán, így csak a sürgős esetekben van lehetőség epidurális érzéstelenítésre. Aneszteziológus amúgy is nagyon kevés van az országban, de Európában sincs sok. Ha kinyílnak a határok, a legtöbben elmennek majd – mondják az orvosok. A most ügyelő altatóorvos éppen egy műtétnél ellenőrzi, hogy minden rendben van-e, úgyhogy semmiképpen nem tudna két helyen lenni egyszerre. Úgyhogy Teca nem kap epidurált. – Jaj, Istenem, szegény Ricsike is nagyon sok infúziót kapott – sóhajt fel Teca. – Neki is éppen ilyen állandóan beépített kanült raktak be – emlékezik Teca a kisfiára két fájás között.

Aztán elmesélem neki, hogy Szili mondta, alig aludtak az éjjel, mert annyira izgultak. Teca meg furcsállja a dolgot. Felvilágosít ugyanis arról, hogy a férje nem azért nem aludt, mert őmiatta izgult, hanem azért, mert kicsit sokat és kicsit későn evett a fűszeresre elkészített resztelt májból. Aztán újra nagy levegőt vesz. Öt óra van. Délután. Két órája jöttünk le a kórteremből. A vajúdás intenzív, fájdalmasabb szakasza mindössze tíz perce kezdődött, de Teca már hosszabbnak érzi ezt a folyamatot. A fájások 2-3 percenként ismétlődnek. Amikor nincs méhösszehúzódás, akkor nem fáj semmi. Akkor lehet pihenni és felkészülni, erőt gyűjteni a következő fájásra. Teca nem szomjas, pedig itt ihatna, itt engednek néhány kortyot. Nem szeretne inni.

A fájások között arról beszél, hogy lelkileg teljesen kikészült az elmúlt három napban. A szobatársai ugyanis rémisztőbbnél rémisztőbb történeteket meséltek erről a kórházról meg az itt folyó eseményekről. – Itt minden héten meghalt egy anyuka, az orvost megverték, a kisbabák idegi sérülésekkel jönnek a világra, szóval azt mondtam, hogy ha én két-három napon belül nem szülök meg, akkor nem bírom tovább idegekkel – háborodik fel az anyukák pletykás viselkedésével kapcsolatosan Teca. Szerinte azért van ez, mert unatkoznak a
kórtermekben, várakozva a szülésre, és mindenki hallott valamit, valami korábbi esetet, amit aztán felnagyítanak és megtöbbszöröznek, mire mindenkin végigér. – Biztos volt már erre példa – tesz pontot a beszélgetés végére Teca –, de ha ilyen tömegesen fordulna elő, mint ahogy beszélik, akkor kihalna az emberiség.

Csecsemősök rohannak be a készülékükért. Az előző szülésről hagyták itt. A szomszéd szobában egy első babáját váró kismama szül, előbbre tart Tecánál, úgy néz ki, hogy hamarosan megszül (halljuk is folyamatosan a szomszédból), ezért viszik el a nyákszívó berendezést.  Teca megint feltűnően jól érzi magát. Székely főorvos megvizsgálja. Kiderül, hogy nem jött lejjebb a fej. Teca átül a vajúdó labdára. Ez arra szolgál, hogy a gátnál (gát – a hüvelybemenet és a vizelésre szolgáló luk közötti rész, amelyet nyom és feszít a baba feje, ahogy halad lefelé) érezhető feszítést csökkentse. Teca nagyon jól érzi magát a labdán. A gáthoz idomuló gumilabda masszírozza a terhelt gáti részt, amitől oldódik a feszítő érzés. A fájások azonban nem erősödnek…

A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Ádám!

Szülőszoba Tecával – újjászületés 4/1 rész >>

Szülőszoba Tecával - Elhalt remény 4/2. rész >>

Szülőszoba Tecával - a szülőszobában 4/3. rész >>

Szülőszoba Tecával – Szünet 4/4. rész >>

Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Tecát és Ádámot, aki májusban fejezi be az általános iskolát...