- Ez az egyetlen tolófájás fájt, amikor kijött a kicsi válla és feje - mond­ta később Adri. Az utolsó hangra kicsúszik a kicsi. Azonnal Adri mellére rakják. A köl­dökzsinórt még legalább fél órán keresztül hagyják. Adri meglesi. -Jé, fütyije van.

Megszólal a telefonom. Reggel négy óra van.

Adri hangját hallom a másik oldalon, kissé álmosan.

- Szia! Úgy néz ki, hogy lesz valami. Hát szóltam a Gyurinak, nem tu­dom, ahogy gondoljátok...
- Miért érzel?
- Hát hasmenéssel kezdődött, meg már hánytam is. Kitisztultam. Fel­készült a testem a szülésre.
- Hú, akkor sietünk. Tarts ki! Puszillak!

Szerencsénk van, mert édesanyám ma nálunk aludt, úgyhogy Lolát nyugodtan hagyjuk itthon, nem kell éjszaka senkit felkelteni.

Pár perce várunk a ház előtt, amikor megérkezik Gyuri, a dúla, vagy ahogy ő hívja a férfi dúlákat, „mandula”. Feri odaadja neki a kamerát, még elismétli vele a főbb pontokat. Bekapcsolás, kazettacsere, hang stb., amiket korábban már megtanultak együtt, aztán útjára eresztjük. Hábo­rítatlan szülés zajlik ott fent. A kicsi lakásba nem férnénk be ennyien.

A budai utcácskába lassan besüt a hajnali fény. Megszólal a telefonom. Gyuri suttog benne. - Nagyon jó kis felvételeket készítettem. Nagyon szép hangulatok vannak itt. Várakoznak az új életre. Majd jelentkezem - az­tán halkan lenyomja a gombot.

Fél óra múlva ismét megszólal a telefon.
- Te, itt olyan szép hangulatok vannak. Gyertyát gyújtottak. Nagyon szép képeket sikerült felvennem.
- Nagyon örülök. De mi van a szüléssel? Hogy van Adri?
- Hát most nagyon jól. Mintha kevesebb fájása lenne. Majd jön Ági és megvizsgálja. Meglátjuk...
-Ok.

A budai hegyekben szépen felkel a nap. 10 óra van. Egy vöröskereszt­tel ellátott autó áll meg a ház előtt. Ági az. Egy nagy bőrönddel érkezik, a bőröndjében pedig benne van egy egész egészségügyi intézmény. Feri Ági fejére rakja a kamerám.

Nézem a felvételeket. Ági bemegy a lakásba. Adrin nem látszik sem­mi. Ági odamegy hozzá, és kéri, hogy tegye fel az egyik lábát Ági egyik térdére a másikat meg a másik térdére. Ági vizsgál. - A kezem be van ken­ve síkosítóval, hogy ne fájjon - mondja Ági.

- Lehet most vizsgálni? - kérdi Ági.
- Igen - engedélyezi Adri.
- Ha fáj, úgyis szólsz - jegyzi meg még Ági, aztán vizsgál.
- A látencia szaknak a vége felé jársz - mondja Ági Adrinak. - Egé­szen megpuhult a méhszájad. 80 százaléka eltűnt, 20 százaléka megvan még. Ha most beledugnám az ujjam, amit most nem teszek meg, akkor 2 centiméterre lenne nyitva. ... Nos, szerintem van még egy kis időd, hogy mennyi, azt nem lehet pontosan tudni. ... Én úgy számolok, hogy az első laza széklet után 12 órával kezdődik el az aktív vajúdás. Tehát, ha hajnali három körül volt hasmenésed, akkor délután olyan három körül. - Enni, inni?
- Nyugodtan egyél, igyál - javasolja Ági. - A hányás egyébként nem függ attól, hogy eszel-e vagy sem.

Várunk a kocsiban. Hat órája. Ági hozza a híreket. Délután három óra előtt itt aligha kezdődik el bármi is, mert jelenleg nem történik semmi különös, úgyhogy jöjjünk vissza, majd ha szólnak. Mindenesetre a kame­rát egyelőre itt hagyjuk. Biztos, ami biztos.

Este közben hív a másik kismamánk, Andrea, hogy akkor reggel me­gyünk ultrahangra. Igen - mondom. - Persze. Csak, ha véletlenül szül­nénk, akkor nem.

Reggel 8 óra. Fél kilencre megyünk az Üllői úti klinikára. Negyed ki­lenckor megszólal a telefonom.
- Szia! - hallom Adri hangját, megviseltebb, mint szokott. - Hát nem tudom, hogy most már mit mondjak, de megint fájdogál a hasam. Azt hiszem, ez már komolyabb, mint a tegnapi.

Gyorsan befutunk a klinikára. Andrea szívhangját megnézik. Éppen az orvosával, Ács doktorral készítek interjút, amikor megszólal a telefo­nom.
- Szia, Andrea - suttogja Gyuri -, háromperces fájások vannak.
- Ok - mondom sietve -, rohanunk.

Ács doktort kérdezem, hogy a háromperces fájások, azok időben mit jelentenek. - Bármit - mondja. - Nem tudom megjósolni, de lehet már nagyon közel is.

Reggeli csúcs van. Feri a Petőfi hídon próbálkozik az átjutással. A Bu­dafoki útig eljutni az legalább háromnegyed óra. Azalatt bőven megszül­het. Feri készíti a rali-összefoglalókat már vagy nyolc-tíz éve, úgyhogy lefigyelte a gyorsan hajts, tovább érsz receptkönyvet. Én mindenesetre hátra­dőlök, és nyomom a padlógázt a lábtartón. Feri meg az igazin. Az Alko­tás úton hatalmas a csúcsforgalom. Feri átvág a villamossínekre, és ott hajtunk tovább. Már azt is kitaláltuk, hogy ha leállít minket a rendőr, ak­kor megmondjuk neki, hogy először vezessen minket fel a szülésre, utá­na elveheti a jogsit. Nem jött rendőr.

A János Kórháznál már szemben mentünk a forgalommal. Persze ésszel. Feri intett a szemben lévőknek, hogy bocs, és az anyósülésre mu­tatott. - Ebből én azonnal megértettem, hogy én vagyok az áldozat. Fe­jemet hátraszegtem, számat kinyitottam, hasamat kinyomtam, úgyhogy bárki gondolhatta, hogy éppen egy szülés zajlik az autóban. 20 perc alatt tettük meg az egyébként csaknem egyórás utat.

Feri magához nyalábolja a kamerát, és rohan a lépcsőházhoz. Én köz­ben hívom Gyurit. Nem veszi fel. A földszintről az egyik asszony meg­kérdezi, segíthet-e. Közben csengetünk. Többször is. Végül lerohan Gyuri. Felrohannak Ferivel. Aztán Feri odaadja az ajtónál a kamerát, és vár. Hátha valami nem működik olajozottan és akkor muszáj lesz segíteni...

A szülés

Adri, amikor letette a telefont, leült a kanapéra, és várt. A tegnapi készü­lődés után ma már óvatosabban szólt mindenkinek, de most már bizo­nyosnak tűnik, hogy ez a hascsikarás furcsán éppen hárompercenként jön, tehát nem lehet szimpla hasmenés. Egyre jobban fájt a hasa. Aztán belemerészkedett a kádba. Másfél órát ült ott. A zuhany kellemes suho­gása és a meleg víz érintése csökkentette a fájdalmat. Elmerült az érzés­ben. Már nem félt, mint az első szülésnél, amikor nem tudta, hogy mi történik vele. Most már érezte, ahogy a baba helyezkedik egyre lejjebb és lejjebb. Érzi, ahogy sodorja az érzés egyre inkább a vége felé, a talál­kozásig. Nem is érzi igazából, hogy fájás lenne, hanem inkább egy él­mény. A hullámzó érzés, amely kifelé segíti a kisbabát. Most sokkal in­kább bele tudja élni magát az élménybe, mint Mesi születésénél. Csak egyszer esik ki ebből a belső tudatállapotból. Akkor, amikor leesik a szív- hangellenőrző készülék. Gyuri már érzi, hogy hamarosan kibújik a baba. Elkéri Henriktől Adriék kameráját, mert látja, hogy a Petőfi hídtól aligha érünk ide a végére. Beindítja a kamerát, és figyel.

Ági is megérkezik. Leveti a kabátját, átveszi a ruháját. Bemegy Adri mellé a kádba. Mesit elvitték a nagymamához, úgyhogy rá most nem kell figyelni. Csak a picire, akiről még nem tudni, hogy fiú lesz vagy lány.

Adri izmai megfeszülnek. A kádban ül, csurog a zuhanyrózsából a kellemes víz. Ági a gátat masszírozza, Henrik tartja Adrit felülről, így most Adri ül az üres kádban, Ági pedig szemben vele, és figyeli a pici út­ját. Adri felsóhajt. Aztán egy kis pihenés következik. Adri nem szeretne fájásgyorsítót, mert ha kapna, akkor nem lennének szünetek a fájások között, amikor pihenhet, amikor erőt gyűjthet a következő fájásra. Aztán egy hatalmasat kiált, és már látni a kis fejecskét.

- Ez az egyetlen tolófájás fájt, amikor kijött a kicsi válla és feje - mond­ta később Adri.

Az utolsó hangra kicsúszik a kicsi. Azonnal Adri mellére rakják. A köl­dökzsinórt még legalább fél órán keresztül hagyják. Adri meglesi.

- Jé, fütyije van.

Igen, kisfiú - mondja Henrik. Aztán csend lesz. Harmónia. Ági meleg vízzel öntözi Kadosát, merthogy így hívják, Adri ölelgeti a picit, Hen­rik pedig Adrit puszilja, a picit simogatja. Lekapcsolják a villanyt.

Feri közben meghallja, ahogy Kadosa felsír. Még éppen időben, az utol­só pillanatban érkeztünk.

Adri, Kadosa és Henrik nem sietnek sehova. Csak úgy együtt vannak. Családdá válnak. Kadosa az édesanyja cicijét keresi. A szülés után 10 perc­cel már Adrienn szoptatja a kisbabáját. Lassan megtelik a kád vízzel.

Kadosa már egy órája megszületett. Ági megkeresi azt a pontot, amely már nem pulzál. A köldökzsinór elejétől 8-10 centire szokott lenni egy olyan pont, ahol még órák múlva is pulzál, oda soha nem vágunk bele. Fogd meg! Ez az. Aztán Ági behozza az ollót, és Henrik elvágja a köldökzsinórt.

- Irigylem a nőket, hogy szülhetnek. Nagyon irigylem. Szörnyű, hogy a férfiak ezt az érzést soha nem élhetik át.

Adri háromnegyed órával a szülés után felveszi a fürdőköpenyét, és bemegy a szobába. A kisbabáját Henrik viszi utána. A lepény megszülése még hátra van, de szép lassan az is meglesz. Várnak. Nem siettetik ezt sem. Még két sóhaj, és a lepény is megvan. Adrienn szeretné látni. Ép le­pény, némi elhalt résszel, de egyébként minden tökéletes. A lepényt elás­sák majd a kertben. Adri semmi pénzért sem hagyná, hogy ne lássa azt a kis házacskát, amelyben a kisfia nevelkedett az elmúlt kilenc hónapban. Azt a burkot, amely védelmet nyújtott neki és amely táplálta. Kadosa 9 óra 48 perckor jött a világra. Egy és háromnegyed órával azután, hogy az édesanyja telefonált nekem, hogy lehet, hogy ma mégis lesz valami. Semmilyen beavatkozást nem kaptak és nem vettek igénybe.

Henrikkel megyünk a II. kerületi önkormányzathoz anyakönyvez­ni Kadosát. Aki kórházban szül,
annak ez automatikusan megy, aki otthon, annak ez bonyolult. Egy olyan orvos igazolása kell ugyanis a szülésről, aki ott tartózkodott. Csakhogy orvos nem tartózkodott ezen a szülésen.

Ági adminisztrál, Kadosa szopik, Adri pihen, Henrik mosolyogva nézi a kis családját. Mesi még most is szopik, úgyhogy Ági tanácsot ad. Először mindig a kisbaba egyen a ciciből, mert a tej minősége szopás közben is változik. Mint a leves, a főétel és a desszert. A Mesinek való falatok csak a kisbaba után következnek.

- Amikor Janka lányom született, akkor Jakab még a szülés közben is szopott. Aztán a szülés után nem kért, mert nem ízlett neki az előtej. Két nap múlva lett olyan, amilyen neki is kellett. Szóval változik a tej mi­nősége - mondja Ági.

Henrikkel megyünk a II. kerületi önkormányzathoz anyakönyvez­ni Kadosát. Aki kórházban szül, annak ez automatikusan megy, aki otthon, annak ez bonyolult. Egy olyan orvos igazolása kell ugyanis a szülésről, aki ott tartózkodott. Csakhogy orvos nem tartózkodott ezen a szülésen. Minket nem engednek be forgatni. Nem tudni, mi az oka a nagy titkolózásnak, amikor olyan intéz­ményről van szó, amelyet az adófizetők pénzéből tartanak fent, de hát ez van. Nincs vita. Bemegyek Henrikkel. Kiderül, hogy egy belügyminisz­teri rendelet írja elő az orvos aláírását, ha ez nem lehetséges, akkor a mamának kell elmenni nőgyógyászati vizsgálatra, és a gyereket gyer­mekorvos kell hogy igazolja. Adriék szereznek papíron pecséteket, aztán irány az önkormányzat. így nincs probléma. Megkapják az anyakönyvet. Kadosa immár létezik, hivatalosan is.

A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Kadosa!

Szülőszoba Adriennel – na, kórházban biztosan nem IV/1

Szülőszoba Adriennel – A mandula bűne III/2

Szülőszoba Adriennel – Jé, fütyije van! III/3

Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Adriennt és Kadosát, aki már egy népszerű televíziós sorozat egyik szereplője...