2018. március 03. írta: SZÜLŐSZOBA

Timi, szivárványbaba anyuka 2. epizód: Kiderült, hogy PCO szindrómám van. Lehetek még terhes?

Szülőszoba 7. adás- Timi, a Szivárványbaba anyukája 2. epizód
Szülőszoba Adatlap: Timi, 32. hét, Lídia Janka szivárványbabát várja

Timi nem esett teherbe. Pattanásos volt a bőre, felborult a ciklusa, kedélyingadozások gyötörték. Kiderült, hogy PCOS szindrómáján és az inzulinrezisztenciáján csak a speciális diéta segíthet. Az első magzata akkor fogant, amikor már nem görcsölt rá, hogy lehet-e gyereke.

Timi várandós naplója 2. rész

Sokáig szedtem fogamzásgátló tablettát, majd mikor abbahagytam szembesültem vele, hogy valami nem stimmel. Már nem is emlékszem az összes kezdeti panaszra, de a pattanásos bőr köztük volt. Ez zavart a legjobban. Mikor nőgyógyászhoz fordultam, kaptam mindent, csak valódi megoldást nem. Huszonpár éves voltam, nem akartam még gyereket csak egy megbízható ciklust és ép bőrt. Laborvizsgálat nélkül 3-4 orvos továbbra is a fogamzásgátló szedését javasolta. Belementem, újrakezdtem, utáltam, abbahagytam és kezdtem elölről a Canossa járást.

Végül mindenféle netes böngészés után úgy mentem az sztk-ba, hogy labor vizsgálatot akarok! A sors játéka, hogy akkor voltam a mostani orvosomnál először és mindez 2015-ben volt. A laborral egy vendégem által ajánlott orvoshoz mentem, aki mellesleg lombik centrumot vezetett. Ott kaptam meg a PCOS diagnózist a labor és ultrahang alapján valamint utalásokat arra, hogy mediterrán diétázzak és stimulációval lehet gyerekem.

Megsemmisültem, bepánikoltam, nem értettem. De volt diagnózis, utána tudtam nézni. Lassan megértettem, hogy mi ez a szindróma, hogy endokrinológust kell keresnem, és ki kell vizsgálni inzulinrezisztencia áll-e háttérben, nem a mediterrán diéta lesz a legjobb, hogy a fogamzásgátló semmiképp nem lett volna megoldás, csak tünetelfedő és hogy jó eséllyel lehet gyerekem. Egy évet adtam magamnak. Meg akartam csinálni. Maximalista voltam. El akartam hinni, hogy képes vagyok a testem meggyógyítani.

Nem volt könnyű a 160 grammos diétát megszoknom, a munkámhoz igazítani, ami edzőként abból állt, hogy sporttáskával a vállamon utaztam a városban teremről teremre. Tízórai, uzsonna nálam, volt hogy ebéd is. Nagyon szigorú voltam magamhoz. Ha precízen dolgozom az egészségemért, lehet gyerekem. A fejemben ilyen egyszerű volt a képlet.

A lelki miértekkel is foglalkozni kezdtem. Coachhoz mentem és más önismereti módszereket próbáltam ki. Mit üzen nekem ez a betegség? Beteg vagyok egyáltalán?

A családom, környezetem is megtanítottam, hogyan kell rám főzni, miért eszem azt, amit vagy épp miért nem. Úgy voltam vele, minden harcot vállalok, hisz ezen múlik, hogy lehet-e gyerekem. Sokkal később értettem meg, hogy ez a fajta maximalizmus és szigor túlontúl fatalistává tett, terhet tett rám, és észre sem vettem. De működött, mert a ciklusom rövidült, beállt, fogytam pár kilót, energikusabb lettem.

Állandóan monitoroztuk a cukrom, pedig nekem alig volt tünetem, jó értékeim voltak, de én tökéletes akartam lenni. A maximalizmusom vitt előre és azt hiszem eleinte ez igenis kellett ahhoz, hogy kiderüljön egyáltalán a problémám neve még időben. Ahogy kitűztem az éves időtartamot a babára való készülésben, pont úgy lett, bár pánikkal töltött el. Egy évvel a diagnózis után elsőre teherbe estem. Viszont, ami az első kisbabánkkal történt egy ilyen egészségtudatos, tökéletesség hajhász folyamat után, akkora orbitális pofon volt, hogy arra késztetett minden érteket, hiedelmet gondoljak újra és helyezzem új alapokra az életem. A PCOS-sel való kibékülésem, és az önmagammal való valódi ismerkedés mint kiderült, csak az út eleje volt. A gigászi változás és leküzdendő akadály csak ez után jött.

Folyt köv

Timi a szivárványbaba anyuka 1. (előző) epizódot itt nézd meg: