2018. április 27. írta: SZÜLŐSZOBA

"Sokkal gázabbra számítottam" Kriszti, a Tetovált lány 5. epizód

Kende Magor születése. Kriszti, a Tetovált Lány DERÉKFÁJÁSSAL érkezik a Pápai Gróf Eszterházy Károly és Rendelőintézet Szakambulancia Szülészetére késő este. Azt gondolja, hogy csak JÓSLÓ fájásokat érez. Nagyon FÉL a szüléstől. 22 órakor még nem is sejti, hogy pár óra múlva ÉDESANYA lesz, ráadásul a burokrepesztésen kívül mindenféle beavatkozás nélkül, és azt mondja majd: " Ez nem is olyan gáz! Abszolút BEVÁLLALHATÓ! "

Kriszti, a "Tetovált Lány" naplója:

Aztán valamennyivel 2 óra után (2018.03.08.) mentünk a szülőszobára vizsgálatra. Szilvi kérdezte tőlem, hogy hol fáj, mikor fáj. Mondtam neki, hogy pontosan nem tudom megmondani. Ugyanis én vártam az elképesztő és kibírhatatlan fájdalmat, de nem jött. Folyamatosan fájt a hasam és a derekam, de kibírható volt.

A vizsgálatkor meglepetten mondta a doktor úr, hogy teljesen ki vagyok tágulva, burkot fog repeszteni. A vizsgálat közben mondtam neki, hogy ne hagyja abba, folytassa a vizsgálatot, mert amit csinál nagyon jól esik. Hozzátettem, hogy a férjemnek ne mondja el, hogy ezt kértem tőle!A burokrepesztés fájdalommentes volt, semmit sem éreztem. Viszont ekkor tudatosult bennem, hogy bizony szülni fogok! Nem is pontosan ekkor, hanem amikor az orvos azt mondta, hogy hívjam Gábort nehogy lemaradjon valamiről...

Aztán már a szülőágyon feküdtem. Olyan gyorsan történt minden, hogy nem is emlékszem pontosan. Gábor nagyon gyorsan megérkezett, jelenléte azonnal nyugtatóan hatott rám. Mindenki, aki akkor mellettem volt rengeteg erőt adott...Fogták a kezemet, dicsérgettek, hogy jól csinálom, én pedig igyekeztem az orvosra és a szülésznőre figyelni, hogy minden rendben menjen.

Egyszer csak jött az első tolófájás. Nyomtam, ahogy mondták. Nem tudom, hogy jól sikerült e vagy sem, azt sem tudom pontosan hányszor nyomtam. Csak arra koncentráltam, hogy hamarosan megszületik a kisfiam. Próbáltam minden erőmet beleadni, de tudom, hogy volt olyan fájás, ami vagy nem volt túl erős vagy én rontottam el és nem jól nyomtam.

Ez a fájdalom sem volt az a bődületes fájdalom. Doktor úr picit vágott, semmit sem éreztem belőle. Csak láttam a kezébe a "célszerszámot" onnan tudtam, hogy a gátvédelem nem fog sikerülni. De mi ezt megbeszéltük. Ha úgy látja, hogy nem fog menni, akkor inkább vágjon, mint repedjek. Így is lett!!!

Egyik lábamnál Szilvi, másiknál Mozejko doktor úr. A fejem egyik oldalán Gábor, másik oldalán Andi. Mindenki erőt adott. Egyszer csak azt éreztem, hogy ez nem fog menni, hogy nem tudom megszülni ezt a babát. Kétségbe estem, hogy nem jól nyomok, hogy nem bújik ki. Nem szóltam egy szót sem, csak ránéztem az orvosomra. Ekkora doktor úr annyit mondott "maximum 5 fájás és kint van"! Ez hatalmas erőt adott!

Bár nem számoltam, nem tudom, hogy több lett e vagy kevesebb, mint öt. Azt tudom, hogy hirtelen megkönnyebbültem. Éreztem, hogy Ő kibújik. Koncentráltam, hogy mindent jól csináljak. Aztán felsírt és a hasamra rakták pihenni...

Leírhatatlan érzés volt. Megpillantottam és szerelmes lettem. A kisfiamba szerelmes lettem, aztán a férjembe még jobban, mint eddig. Felfoghatatlan érzés volt, hogy megcsináltam, hogy sikerült úgy szülnöm, ahogy szerettem volna.

Kertész Kende Magor született 2018.03.08. - án, 4.23-kor, 2850 grammal és 51 centivel. Számomra ő maga a csoda! Az utómunkálatok, az a pár öltés kellemetlenebb volt, mint az egész szülés. A legnagyobb gondom az volt, hogy éhes és szomjas voltam. Hiába!! Ennem kellett volna a majomkenyérből...Kende velem volt egy órán keresztül, a hasamon pihent. Aztán csak fürdeni, lemérni vitték el. Onnantól pedig folyamatosan mellettem van. Imádom!!

KÖSZÖNJÜK a Gróf Esterházy Kórház És Rendelőintézet Szakambulancia Szülészeti Osztályának segítségét és engedélyét, hogy megmutathatjuk Nektek Kriszti történetét! Külön köszönet Dr. Możejko László osztályvezető főorvosnak, Kriszti szülészorvosának, a szülésznőnek és az egész egészségügyi személyzetnek, hogy ilyen odaadással kísérték Kende Magor megszületését és ELVISELTEK minket- EGY ZOKSZÓ nélkül. Gratulálunk és sok-sok erőt a munkájukhoz!