Ho­gyan is mer egy ilyen törékeny, fiatal lány úgy dönteni, hogy otthon szül? Pedig Adri is a kórházban kezdte. - Szerintem ahhoz kell bátorság, hogy az ember kórházban szüljön - mondja teljesen magától értetődően.

- Szerbusz, Andrea. Haas György vagyok. A dúla az Ágiéktól - hallom a mély, nyugodt hangot a vonal másik végéről. - Képzeld, mi történt! Ki­derült, hogy az egyik kismamánk, akivel együtt szültem az első gyerme­két, megint terhes. Beszéltem vele, és azt mondta, hogy megadhatom a telefonszámát, úgyhogy akkor mondom.

Adri. így hívják a kismamát. Egyedül van otthon, amikor megérkezünk a kicsi, budai lakásba. Nem gondolnám többnek 20 évesnél. „Pedig már 31” - nevet, amikor kimondja. Amúgy is állandóan mosolyog. Leheveredünk a földre, csak úgy, lazán. Aztán azonnal a legizgatóbb kérdésre térek. Ho­gyan is mer egy ilyen törékeny, fiatal lány úgy dönteni, hogy otthon szül.

- Szerintem ahhoz kell bátorság, hogy az ember kórházban szüljön - mondja teljesen magától értetődően. Pedig Adri is a kórházban kezdte.
- Amikor a kislányommal terhes lettem, elmentünk az egyik legjobb pesti kórházba. Nagyon kedvesek voltak, körbevezettek, de nem éreztem azt, hogy ez az a HELY.
- Miért, szürke volt?
- Rideg volt, olyan, mint amikor az ember beteg, én meg nem érez­tem magamat betegnek. Alternatív szoba is volt, de abba az kerül, aki először ér oda.

Adrienn pedig nem akart versenybe szállni. Hallott Geréb Ágiék tanfo­lyamáról, elmentek, és Adrienn rájött, hogy ott a helye.
- Hasonló volt a gondolkodásunk. Azt éreztem, hogy tudomásul ve­szik, hogy az anyukának nemcsak teste van, hanem lelke is, meg persze a kisbabának is. Nekem ez fontosabb volt, a lélek...

Aztán Adri eldöntötte, hogy a Születésházban szül. Érden. Akkor még üzemelt a vadonatúj épület. Geréb Ági azonban megkérdezte, hogy miért nem otthon szül.
- Mert kicsi a lakás, mondtam - me­séli Adri. - Erre Ági: „És akkor mi van?

Olyan fontos, hogy mit mondanak a szomszédok?” Én meg rájöttem, hogy végül is tényleg... mit számít ez.
- Az ellenzők azt szokták mondani, hogy veszélyes dolog az otthonszülés, mert mi van, ha például bennragad a baba...
- Azért vannak itt az Ágiék, hogyha valami rossz irányba megy, akkor kór­ház... - mondja teljes magabiztossággal a mosolygós lány.
- Amikor másodszor estél teherbe, akkor fel sem merült, hogy mégiscsak a kórház?
- ÁÁÁ... Szó sem lehet róla. Élmény volt az első szülésem is, nemcsak túles­tünk rajta, megvolt darabszámra, hanem élmény volt.

 - Akkor terhesgondozásra sem jársz...
- Voltam ultrahangon, eddig egyszer, meg még egyszer megyek a 37. héten, akkor még kötelező, aztán egy-két vérvétel, vizsgálni csak az Ági szokott, de nagyon ritkán.
- És a sok védőnői pecsét a kiskönyvedben?
- A védőnő szorgalmasan pecsétel. Az elején elmondta a véleményét az otthon szülésről, de elfogadta a döntésemet. Szerintem jó fej.

Adri nem tudja, hogy fia vagy lánya lesz. Az első gyermeknél sem tudták. Kislány lett. Mesinek hívják.

Közben befut Henrik, Adri férje és a kislányuk, Mesi. Henrik éppen egy ejtőernyős fali poszter előtt áll meg. Azonnal rá is kérdezek, hogy csak nem? Kiderül, hogy de bizony, igen. Mind a ketten ejtőernyőznek. Adri is, Henrik is.
- Tudod, a szülés is olyan, mint az ejtőernyőzés, meséli Adri a messzeségbe bámulva -, állsz a gépajtóban, ott még eldöntheted, hogy kiugrasz vagy sem, persze a terhességből nem lehet kiugrani. Aztán ha kiug­rottál, akkor megcsinálhatod ezt úgy, hogy feladatot hajtasz végre és si­kerként könyveled el, hogy épségben értél le a földre, vagy belefekszel az érzésbe, engeded, hogy a zuhanás magával sodorjon. Szerintem sok­kal jobb megélni, mint túlélni. Itthon megéled a szülést, az biztos...

Filmek

Egy amerikai filmet nézek, amit nemrégiben kaptam. Egy szülészorvos beszél. A férfi sokkoló adatként közli, hogy Amerikában minden negye­dik nő császármetszéssel szül. Egyébként éppen ugyanez az adat Magyarországon is, átlag 25 szá­zalékos a császármetszések aránya. Aztán egy képet látok. Rajta egy csa­lád. Egy asszony a hálószobában sétál. A férje időnként megsimogatja. Leülnek a hitvesi ágyra, aztán megint sétálnak. Bejön a szobába egy hat­éves kislány. Az édesanyja lába közé néz, keresi a kistesóját. Aztán bejön a nagymama, vizes borogatást hoz. Együtt várják a kisbabát. Csodálatos látvány. Családi eseményt látok a képernyőn. Nyoma nincs semmiféle be­tegséghez kapcsolódó jelenségnek. Mindenesetre elbűvöl a látvány. Való­színűleg minden nő, aki ezt látja, ugyanígy érez. Persze aztán jönnek az aggodalmaskodó kérdések, a belénk nevelt félelemből adódó kételyek. Meg hát azok a rossz példák, amelyeket a kórházakban is látunk. Vannak nők, akikben azonban erősebb a kórháztól való félelem, mint a kompli­kációtól való aggódás. Nem vagyunk egyformák. Mindenesetre a látvány csodálatos.

Aztán előveszek egy másik filmet. Oroszországban készítet­ték. Egy moszkvai lakásban. Szvetlána a negyedik gyermekét szüli ép­pen. Kádban szeret vajúdni és szülni, ezért a lakás szobájába egy átlát­szó üvegkádat készítettek a szülés idejére. Szvetlána maga is bába. Az oroszországi intézményen kívüli szülés egyik édesanyja. Alig veszek levegőt. Lenyűgöz a látvány. Szvetlána három másik gyermeke is ott van a kitolási szakban. Nézik átlátszó üvegen keresztül, ahogy megszületik a kistestvérük. Szvetlána mély levegőket vesz. Egyedül van a kádban. A kisbaba feje kibuggyan a hüvelybemeneten. Szvetlána még vár. Fogja a baba fejét és várja a következő fájást. Guggol. Fantasztikus a kép, amit látok. Fantasztikus. A víz csökkenti a fájdalmat. A kisbaba kicsusszan a meleg vízbe. Az édesanyja magához öleli. Úsztatja egy kicsit, hogy ne le­gyen hirtelen a változás. A baba nem sír. Éberen nézeget. Csodálatos él­mény. Valami egészen mást látok, mint eddig valaha. Látszik, hogy Szvetlána bízik a saját testében. A nők elvesztették bizalmukat önma­gukban. Önmagukban azzal kapcsolatosan, hogy képesek megszülni egy gyermeket. Persze Szvetlánánál semmilyen komplikáció nem lépett fel. A mi lett volna kérdésre felesleges keresni a válaszokat. Most már értem.

Értem, hogy azok a nők, akik már szültek otthon, soha többé nem akar­nak fehér köpenyek között gyermeket a világra hozni. Értem, de én gyá­va vagyok hozzá, nem lenne elég erőm, hogy ennyire bízzak önmagam­ban. Az orvosok erre azt mondják, hogy ez nem bátorság, hanem felelőt­lenség. Nem tudom. Ennek a vitának a végére én nem akarok pontot ten­ni. Az biztos, hogy az otthon egészséges gyermeknek életet adó párok olyan lelki élményben részesülnek, amit a kórházban csak nagyon rit­kán, nagy szerencsével és kivételes orvosi-emberi közegben élhetnek meg. Láttunk ilyet. Talán kettőt. Hasonlót. Otthonosat.

Az amerikaiak egyébként ennek a problémának, tehát a szülés elide­genítésének okaként elsősorban azt tartják, hogy a szülésekből kivonul­tak a bábák. Minél erőteljesebb az orvos jelenléte, annál kevésbé számít a lélek, annál inkább folyamodnak technológiai megoldásokhoz. Az ki­mutatott tény, hogy azokban az országokban a legalacsonyabb a gyermekhalandóság, ahol a legmagasabb szinten képzett szülészek foglal­koznak a komplikált esetekkel. A többi szülést, tehát a szülések 80-90 százalékát bábák kísérik, nincs orvos jelen a szülőszobán. Ettől teremtődik meg az egyensúly.

A természet és a tudományos eredmények egyen­súlya. Az orvosi beavatkozások ugyanis a komplikált esetekben, toxémiánál, diabeteszes terhességnél és így tovább felbecsülhetetlen segítséget nyújtanak, de a többieknek, akik hagyományosan szülnék meg a gyer­meküket, minden beavatkozás csak ront a természet folyamatán - mondják az amerikai természetes szülés hívei.

Hát ez a vita nálunk is folyamatosan téma. A felelősség és a felelőt­lenség kérdése. Ki a felelős akkor, ha meghal egy kisbaba vagy egy anyuka, és kiderül, hogy nem kórházi körülmények között szült? Adri el sem tudná képzelni, hogy mással és máshol szüljön. Neki ez a természetes. Ezért a döntéséért csodálatos élményt kapott az élettől.

A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Kadosa!

Szülőszoba Adriennel – na, kórházban biztosan nem III/1

Szülőszoba Adriennel – A mandula bűne III/2

Szülőszoba Adriennel – Jé, fütyije van! III/3

Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Adriennt és Kadosát, aki már egy népszerű televíziós sorozat egyik szereplője...