Szülőszoba Adatlap: Kriszti, 38. hét, első gyermekét várja, Kendét

Ismerjétek meg a 29 éves Krisztit és a nála 17 évvel idősebb Gábort, aki szerintem simán standup comedys lehetne....És jön Rózsika, a madárpók, de lesznek itt kígyók, siklók, meg bőrvarroda is....És persze a megismerkedés. Kriszti és Gábor tüneményes házaspár, viccesek, állandóan izzik a levegő körülöttük, és őszintén beszélnek félelemről, szerelemről, kétségekről egyaránt... A baba azonnal összejött, de Kriszti két terhességi tesztet is kidobott, mert azt hitte, hogy rosszak.

foto: Tompos Gábor

Kriszti, a Tetovált Lány naplója:

Öt évvel ezelőtt kezdtem el gondolkodni az első tetoválásomon. Mikor megszületett az elhatározás, hogy milyet is szeretnék, felkerestem városunk legjobban ajánlott - akkor még nem tudtam, hogy a legjobb - tetoválóját, Gábort. Az elképzelésemet hamar sikerült megrajzolnia (teknősbéka a derekamon) és gyorsan kaptam időpontot a kivitelezésre is! Nem mondom, hogy nem volt fájdalmas, de teljesen jó hangulatú időtöltés volt! 

Tudtam, hogy nős, de ekkor még én is kapcsolatban éltem. Nem is gondoltam arra, hogy valaha ő lesz a férjem. 

Rózsika, a madárpók már akkor is a bolt "ékes" dísze volt, a vendégek mindig megnézték. Tudtam, hogy Gábornak érdekes hobbija van. Szeret állatokkal foglalkozni. Neki nem csak a kutya háziállat, hanem a sikló, kígyó, pók, skorpió, patkány és az egerek is a házi kedvencei közé tartoznak. Ezt kicsit nehezen is tudtam a későbbiekben megszokni, de nem szaladok ennyire előre.

Eltelt majdnem egy év az első tetoválás után és kitaláltam, hogy szeretnék egy újabbat. Apukám, aki nagyon sokat jelentett nekem, ekkor már beteg volt. Szerettem volna a neveink kezdőbetűit magamon tudni. Először közös tetoválásnak indult, de sajnos apának sugárkezelésre kellett mennie Szombathelyre. Így végül ő kimaradt, de belegondolva, jobb is így. Hiszen elég sok kellemetlen percet kellett átélnie tetoválás nélkül is. Az varrás időpontját direkt úgy választottuk, hogy utána egyből mentem apuhoz Szombathelyre és így a frissen elkészült tetoválást ő láthatta először. Nagy volt az öröm! 

Nem sokat vártam a következő alkalomig. Az oldalamra szerettem volna az újabb kincset, egy idézetet. Testvéri szeretettel kapcsolatos: "Mikor a testvérek összefognak, a hegyek arannyá változnak."
Három testvérem van, két bátyám és egy húgom. Ennek a tetoválásnak az elkészítése szintén nagyon jó hangulatban telt. Gábor érdekesnek mondható stílusa számomra nem volt akadálya annak, hogy beszélgessek vele! Mert ugye a stílusa, a modora sokszor hagy némi kívánni valót maga után! Magabiztos és néha arrogáns. Mikor ezt írom, azt mondja, hogy ez nem így van, csak vannak emberek, akik nem értik a humorát! 

A vízválasztó tetoválás ahol elkezdődött köztünk valami, a felkarom belső felére került, egy pici, de sokatmondó tetkó: "Dad &Mum". Mikor beléptem a boltba egyedül volt, de a feszültség szinte tapintható volt a levegőben. Láttam, hogy nincs elemében és arra gondoltam, hogy biztos nincs jól. Lényegre törő volt és nem viccelődött.

Azt gondoltam nem vagyunk olyan viszonyban, hogy megkérdezzem, hogy mi a baj, így a békesség és fájdalommentesebb tetoválásért cserébe csendben maradtam.
Egyszer csak kinyögte: "Válok." Elmondta, hogy a felesége nemrég bejelentette, hogy nem tud vele együtt élni és szeretne elválni.

Próbáltam nyugtatni, hogy szerintem ez csak pillanatnyi állapot és biztattam, hogy még nincs veszve minden. Végül azt mondtam, hogy majd írok neki, hogy hogyan alakulnak a dolgok. Azt mondta erre, hogy sokan mondták már ezt és szinte senki nem teszi meg. Úgy gondoltam, hogy én majd igen!



2015 május közepén írtam neki. Megkérdeztem, hogy van. Elmondta, hogy a helyzet változatlan és a felesége hamarosan elköltözik a gyerekekkel. Gábor volt feleségétől elhangzott egy mondat, ami Gábor számára világossá tette, hogy nincs tovább. De Gábor úgy döntött, hogy ha adódik lehetősége a boldogságra azt mindenképp megragadja, és nem húzza magára a csigaházat! Mivel én sem a legproblémamentesebb kapcsolatban éltem, úgy gondoltam, hogy ez egy esély lehet a boldogságra!

Innentől pedig elindult a beszélgetésáradat, sokszor beszéltünk telefonon és volt, hogy csak úgy meglátogattam a boltban. Május 30.-án randiztunk először, elvitt Révfülöpre és onnantól kezdve együtt is éltünk. Valahogy itt ragadtam nála! Hiába a sok kígyó, egér és patkány. Én megkértem, hogy rendezze őket úgy, hogy én ne lássam ezeket az állatokat. Megtette a kedvemért. Azóta minden május 30-án meglátogatjuk Révfülöpöt! Tényleg, idén már hárman megyünk!

A lánykérés nem volt épp a legromantikusabb!  Bementem munka után a boltba és egyszer csak elővette a zsebéből a gyűrűt. Örömömben hamar elrohantam haza, a szüleimhez. Útközben csörgött a telefonom, hogy egy valami elmaradt: "Hozzám jössz feleségül?" Természetesen, igent mondtam! Nagyon szerettük volna, hogy édesapám is ott lehessen még a nagy napon.

Tavasztól őszig sokat utazunk, sokat kirándulunk. Júliusba, Gábor születésnapján elmentünk Balatonboglárra. Megismertem Gábor barátait. Elég sok barátja van, így azt tudom mondani, hogy nekem is gyorsan, nagyon sok emberrel bővült a baráti köröm és Gábor fiával is szuper lett a kapcsolatom.

Július 11.-én jött a legrosszabb hír, ami valaha ért. Édesanyám hívott a céges telefonomon. Apa meghalt. Nem tudom, hogy hogyan, de fél óra múlva már ott voltam náluk. Gábor rettentő segítőkész volt. Bementem a házba és apa ott feküdt a nappaliban. Édesanyám és a húgom zokogott. A mentősök már nem tudtak segíteni. Ekkor már tudtam, hogy mostantól megváltozik minden. Nehéz volt elképzelni, hogy hogyan lesz tovább. Kivel fogom megbeszélni ügyes-bajos dolgaimat? Hiszen apa a barátom és a bizalmasom is volt.

Apa halála miatt szigorúan ragaszkodtam ahhoz, hogy az esküvő az egy éves gyászidő után legyen megtartva. Gábor először nem rajongott az ötletért, de megértette. Így az esküvőnk 2016. augusztus 6.-án volt. Az esküvőt teljes egészében ketten szerveztük. Gábor egyik legjobb barátja jött velem a ruhapróbákra. Úgy gondoltam, hogy egy férfi mégiscsak más szemmel nézi a ruhákat, mint mi nők! Gábor ragaszkodott a bocskai öltönyhöz, így ahhoz a stílushoz igazítottuk az én ruhámat is. Az esküvő színei: piros, fehér és fekete. Szinte az első pillanattól kezdve tudtuk, hogy ilyet szeretnénk. 



Legyártattuk az esküvői meghívókat és hamarosan rájöttünk, hogy nem kellett volna. Ugyanis a templomi esküvő nem volt beleírva és nem is volt tervben. Eszünkbe jutott drága lelkész barátunk, Wagner Szilárd. Gondoltuk, hogy ő szívesen összeadni minket. Új meghívókat készíttettünk, amiben már szerepelt a templomi szertartás helye is, ami nagyon sok embert ledöbbentett. Még majdnem minket is. De megmondom őszintén, hogy az ott elmondott eskü annyira szép, hogy bántam volna, ha kimarad a nagy nap eseményei közül. Nem úgy, mint a lelkész által okozott meglepetés. Hiszen a szertartás kellős közepén a kezébe kapott egy siklót! Gábornak nagyon tetszett a dolog, én pedig azon agyaltam, hogy hogyan fussak el! 
Visszatérve a szervezésre mindent sikerült jól összehoznunk, egy élmény volt a készülődés és a táncórák is, amikre jártunk. Gábor itthon tanította nekem a csárdás lépéseit, mert annyira nem ment!

2016. szeptemberében mentünk Horvátországba nászútra. Ekkor még a munka mellett pénzügy-számviteli ügyintéző tanfolyamra jártam, így megbeszéltük, hogy a tanfolyam után próbálkozunk csak a babaprojekttel. Részemről ez időhúzás volt. Gábornak pedig sikerült észérvekkel alátámasztanom, hogy miért is kell ennyit várni. Írtam is egy listát.

1. El sem tudtam képzelni, hogy ne menjek be reggelente dolgozni. Hiszen minden nehézségével és szépségével együtt szeretem a munkám.
2. A szüléstől való félelem már akkor is nagy volt. Nem is a szüléstől, hanem a szülés közben átélt fájdalomtól félek és attól, hogy egy teljesen kiszolgáltatott és ismeretlen helyzetbe fogok kerülni.
3. A megszokott napirendem teljesen felborul. Mindig is azt csináltam, amit szerettem volna és magam osztottam be az időmet. El sem tudtam képzelni, hogy ez másképp legyen.
4. Sosem éreztem magam egy anya típusnak, így nem tudtam elképzelni, hogy milyen lesz, ha saját gyerekem születik. Hiába alakultak jól a dolgok Hunorral is, úgy éreztem, hogy nem vagyok felkészülve erre!
   
   

Gábor viszont nagyon szeretett volna, mielőbb közös gyereket. A szívműtétje óta úgy gondolja, hogy az időt ki kell használni. Ebben teljesen igaza van. 2017. május végén vizsgáztam. Gábor nagy meglepetésére azt mondtam, hogy itt az ideje, hogy ne védekezzünk! Úgy gondoltam, hogy nem fog olyan hamar összejönni a baba, biztosan próbálkoznunk kell majd pár hónapig.

Minket ez a május 30-a valahogy "kísért"! Azon a napon már a harmadik terhességi tesztet csináltam. Ugyanis az első kettőt eldobtam, mert nem akartam elhinni, hogy pozitívak lettek. Gondoltam rosszak! Vettem még egy nagyon érzékeny tesztet, ami szintén pozitív lett. Innentől világossá vált számomra, hogy itt bizony baba lesz! Gábor boldogsága határtalan volt, Hunor is nagyon örült a hírnek. Már eltervezte, hogy milyen jó lesz, ha lesz egy kishúga!  Én pedig majdnem elájultam a fürdőszobában.

Folyt köv.

Kövessetek  minket itt a blogon  és a Facebookon!
https://www.facebook.com/szuloszoba/

Youtube  https://www.youtube.com/channel/UCm7DfRw3MrLBNOjsh9WIC4w/videos

Weblap: www.szuloszoba.hu

Kövessétek Kriszti történetét a youtube csatornánkon is!