32 éves, de MÁR A NEGYEDIK BABÁJÁT várja, pedig volt idő, amikor mély VÁLSÁGBAN volt. "Folyamatosan ÖRLŐDTEM magamban: Valamit ELRONTOK és NEM VAGYOK JÓ és a gyerek sem jó, mert MIÉRT csinálja ezt? Hát nem ezt hallottam, nem ezt mesélték"
Nonstopmami Hajni naplója
15 évvel ezelőtt egy meleg őszi októberi napon hivatalosak voltunk mind a ketten egy születésnapra. Fura egy nap volt az…Nekem a buli előtt egy iskolai programon kellett részt vennem, este pedig már nem sok kedvem volt elindulni. Egy barátnőm viszont meggyőzött, hogy 1-2 órára azért nézzünk le a helyre. Hát jó, egy csajos estére kapható voltam.
Elég sokan voltak a szülinapon, alig lehetett elférni. Többen is odajöttek hozzánk ismerkedési szándékkal, de nem éppen abban a stílusban, ahogy ez nekünk tetszett volna. Ígyhát fogtuk magunkat és bemenekültünk a sarokba egy kis asztalhoz, amit még nem fedezett fel a vendégsereg, így kicsit el tudtunk vonulni a barátnőmmel iszogatni, dumálni.
Ekkor jött oda két srác, hogy nincsen helyük, leülhetnek-e az asztalunkhoz, mert beszélgetni akarnak. Mondtuk persze, de nem foglalkoztunk velük, különösképpen ők sem velünk. Nekem csak az tűnt fel mennyire egyformák. Szőkék, szemüvegesek, magasak, szakállasak. Aztán ahogy telt az idő és fogyott az italunk, szerettem volna kérni egy újabbat. No ekkor az egyik szőke, szemüveges mondta, hogy ő hoz nekem szívesen. Elfogadtam.
Az az ital sosem érkezett meg… Megkérdeztem a másik srácot, hogy nem tudja-e, hogy hova tűnt a barátja? Na, ő volt Bence, akit megszólítottam. El kezdtünk beszélgetni, hogy ki honnan ismeri az ünnepeltet, majd be nem állt a szánk. Egyszer csak a mi asztalunkon kötött ki a szülinapos összes ajándéka, köztük a Darwin díjasok könyve is. Belelapoztunk és persze sajnálattal, de röhögtünk azokon a szerencsétleneken, akikről a történetek szóltak.
Hamar kiderült az is, hogy mindketten imádjuk a könyveket és imádunk olvasni. Bence nem udvarolt. Nem nyomult ott a hülyébbnél - hülyébb szövegekkel, hogy de szép a szemem vagy tetszik neki a fülcimpám, csak annyit mondott, nagyon szép a mosolyom. Ez nagyon tetszett, majd megkérdezte hány éves vagyok. Azt feleltem, hogy tippeljen. 15-öt mondott! Sírva röhögve kértem ki magamnak - akkor ugyanis már vagy két hete 18 is elmúltam. Itt megijedt, azt hitte szerintem, hogy mélyen a lelkembe gázolt. Ugyan!
Ez csak egy szám, ami azt mutatja hány éve vagyunk ezen a világon (ezt most is így gondolom). Jó este volt, vidám, októberhez képest meleg, szinte romantikus. Egy idő után bejelentettem, hogy most már haza kell mennem. Ő felajánlotta, hogy elkísér, kacagva feleltem, hogy ennél kevesebb rövid sétája volt, mert 5percre lakom. Persze kicsit hosszabban mentünk, de 15 percnél így sem volt több.
Nem fogdosott, nem fogta meg a kezem, csak jött mellettem és valami mini lovakról beszélt, amiket egy kiállításon látott. Szeretem a lovakat, így kapott egy újabb plusz pontot. Megkérdezte, másnap találkozom - e vele. Nem akartam. Szerettem volna ezt az estét így megőrizni magamban, annyira jó volt… és féltem holnap már én sem ragyogok ugyanebben a fényben és ő sem lesz annyira laza, vidám. De rábólintottam.
Majd elköszöntem és besétáltam a kapun, mikor egyszer csak utánam szólt: ” Kapok egy csókot?!”
Mondtam, hogy tőlem biztos nem, még alig ismerem. Mosolyogtunk, elbúcsúztunk.
Másnap reggel 7-kor jött egy üzenet, hogy akkor ne felejtsem el, találkánk van. Reggel 7-kor!? Na mondom ez bolond, nem hogy aludna...
FOLYT. KÖV.
Kövessetek minket itt a blogon és a Facebookon!
https://www.facebook.com/szuloszoba/
youtube : https://www.youtube.com/channel/UCm7DfRw3MrLBNOjsh9WIC4w
weblap: www.szuloszoba.hu
