Hajnali 01 óra, mi Budapestről indulunk Gyulára. SuciTimi és a párja már kiskifli-nagykiflit játszanak a vajúdószoba hatalmas ágyán. Várják, hogy erősödjenek a fájások. Még nem is sejtik, hogy Zoli jóslata be fog válni.

SuciTimi naplója:

Márciusban a férjemmel, Zolival mindketten megtippeltük Boróka érkezésének dátumát. Az én megérzésem május 6-a volt. Akkor még tudomásom sem volt arról, hogy ez éppen Anyák napjára esik. Az viszont biztos volt, hogy 5-én nem szülhetünk, mert a nőgyógyászom János és kedves felesége, Klári, a szülésznőm aznap éppen ballagásra volt hivatalos. Az én kis családom pedig a Déditata 80. születésnapjára.

Kellemes nap volt, az egész család közösen ebédelt az ünnepi asztalnál. Én már eközben jósló fájásokat éreztem, amik nem voltak nagyobbak egy-egy menstruációs görcsnél. Nem tulajdonítottam neki jelentőséget. Az esti fürdés után Zselykét a szobájába kísértük, jó éjt puszi után pedig következett az alvás. Mi még felhúztuk az ágyneműt, megágyaztunk.

Bekentem a pocakomat a szokásos mandula olajjal, amit kismamaként minden este megtettem. Majd egy törölközőt terítettem magam alá, hogy nem legyen olajos a frissen vetett ágy. Mintha megéreztem volna. Elalvás előtt még arról beszéltünk, hogyha ezt az éjszakát kibírja Boróka, akkor több időt tölt a pocakomban, mint a nővére. Szombat este volt, ekkor töltöttük a 38. hetet és 5. napot.

Arra ébredtem 23:50 perckor, hogy valami folyik a lábam között. Először nem is mertem elhinni, azt gondoltam, hogy bepisiltem. A második kismamaságom idején már voltak vizelet visszatartási problémáim, amiket intimtornával remekül tudtam kezelni. Így nem lett volna meglepő, ha az, de egyre biztosabb voltam benne, hogy magzatvíz, főleg miután kimentem a fürdőszobába.

Zoli kérdezte, hogy minden oké? Én meg meséltem, hogy mi történt. Szegénykém volt olyan zavarban… Hívjam Anyudat? – kérdezte. Vagy Andiékat először? Édesanyám azonnal felvette a telefont, kocsiba ült és pár perc alatt nálunk volt, pizsamában.

Mialatt vártuk az érkezését, elindultam lezuhanyozni, Zoli Andit tárcsázta. Mesi, a Szülőszoba szerkesztője vette fel a telefont és javasolta, hogy hívjuk azonnal egy másik számon őket, máris küldi. Kisípolt. Ezt követően Ferit hívta. Nem vette fel. Majd kis idő múlva sikerült vele beszélnie és annyira cuki volt az én uram, azt mondta: „Már volt egy ilyen esemény, úgyhogy biztos a magzatvíz folyt el.” Szegény Andi és Feri éppen egy szentesi forgatásról ért haza percekkel hívásunk előtt. Ennek ellenére újra autóba ültek és indultak Gyulára.

Mi itthon összepakoltuk a szükséges dolgokat, felöltöztünk és elindultunk a szülésznőnkért, Kláriért az éjszaka kellős közepén. Amíg vártunk rá a kocsiban, Andi csörgött, hogy úton vannak és érdeklődött, hogy mi újság.

A kórházba érve a vizsgálatot követően Klári megállapította, hogy valóban a magzatvíz távozott. És meghatározta, hogy egy ujjnyira vagyok kitágulva. Ezután volt néhány papírmunka, majd egy vajúdó szobába kísért minket, ahova le tudtunk pihenni. Sőt, ajánlotta is, hogy amíg csak 5 percesek a fájások, addig még dőljünk le nyugodtan. Fog kelleni az erő a későbbiekben, tartalékoljak.

Andiék érkezését követően azonnal bejelentkeztünk élőben a Facebookon, helyzetjelentés volt és Boldog Anyák Napját kívántunk a több mint 30.000 követőnek. Majd kis kifli, nagy kifli, összekuckóztunk és vártuk, hogy sűrűsödjenek, erősödjenek a fájások. Mindeközben használtam azokat a gyakorlatokat, amiket az intimtornán elsajátítottam. A leghasznosabb a nagy levegő, hosszú elnyújtott kilégzés volt. Mintha „meglovagoltam” volna vele a fájásokat.


A nagy levegő erőt adott és hosszan, elnyújtva fújtam ki a fájásokat. Tudatosan készültem a szülésre. Második alkalommal már tudtam, hogy mire számíthatok. Ugyanúgy történt minden, ahogy az első kislányunk születésénél, viszont a befelé figyeléssel, a tudatosabb levegővétellel és kifújással, valamint a Borókánkkal való kommunikációval még nagyobb élmény tudott lenni.

7 óra körül János, a szülészorvos is megérkezett, aki egyben a nagybácsikám. 8 óra körül megvizsgálta a méhszájat, ami akkor bő egy ujjnyi volt. Sajnos nem sokat tágult azóta, amióta beérkeztünk a kórházba. Ezért János lassú cseppszámú oxitocint javasolt bekötni, hogy erősítse az összehúzódást és növelje a tágulást.

Olyan büszke vagyok a férjemre, hogy még a szülőágy mellett is képes volt velem lassúzni, hálásan köszönöm, hogy gondoskodott rólam, viccelődött amikor kellett, mellettem volt és együtt csináltuk végig ezt a csodát, igazi társként. Ráadásként még a szülés várható időpontját is megjósolta.

János és Klári ez idő alatt pontosította az őssejt levétel menetét, átbeszélték sorrendjét. Imádom őket. Remek páros. Tökéletesen kiegészítik egymást. János a megtestesült nyugalom, hatalmas szakmai tapasztalattal. Számomra ez adja a biztonságot. Míg Klári egy aktív, beszédes, pörgős, barátságos, de egyben rendkívül határozott egyéniség. Tökéletes szülésznői adottságok, mellyel nagy segítségemre volt bátorító szavai kíséretében.

10 órakor 3 ujjnyira voltam tág, ami egy igen lassú folyamat eredménye. János javaslatára felálltam a szülőágyról és sétáltam egy kicsit. Véleménye szerint 4 ujjnyi tágulás után már felgyorsul minden. Az állás és a gravitáció nagyon eredményes tud lenni ilyen esetben.  És teljesen igaza volt, hiszen 11:30 körül már mindez 7 ujjnyira, azaz 7 cm-re nőtt. 10 ujjnyi a cél, ekkor úgy vélte, hogy egy bő fél óra és meglesz Boróka.

Kövessetek  minket  blogon  és a Facebookon!
https://www.facebook.com/szuloszoba/

youtube : https://www.youtube.com/channel/UCm7DfRw3MrLBNOjsh9WIC4w

weblap: www.szuloszoba.hu

Korábbi epizódok:

6. rész

 5. rész:

 4. rész

 3. rész

 2. rész

1. rész