Krisztikének epidurál érzéstelenítésben végzik majd a császármetszést, így mindent kiválóan fog látni, ha akar, persze. -Juj! Mozog! - mondja Krisztike a hasára téve a kezét. - Nem baj, mindjárt találkozunk, bébi... - mosolyog Andrea.

Úgynevezett epidurális érzéstelenítésre készítik elő Krisztikét, infúziót kap mindjárt.

A szer, amit kap majd, értágító hatású, így hirtelen leeshetne a vér­nyomása, ezért töltik fel infúzióval az érpályát.

Ezzel feltöltjük az érpályát, és ha a vérnyomásesés be is következik, az nem okoz problémát - mondja Vargáné, a szülésznő. Mindannyiunk­nak gyomoridege van. Izgulunk. Még egyikünk sem járt császármet­szésen.

- Mama! Mindjárt mama leszel - kiált fel Andrea, hogy oldja a fe­szültséget.
- Hát készül ő is meg én is - mosolyodik el Krisztike...

Az altatóorvos érkezik. Most nem altatni, hanem epidurálni. Ő adja be az érzéstelenítő-szert.

Látom, ahogy Andrea megszorítja Krisztike kezét. Valamikor, amikor Andrea volt ebben a helyzetben, Krisztike is mellette állt. így van ez már ő náluk. Testvérek. Egymás kezét fogják.

Közben az altatóorvos már hozzákezdett a gerincérzéstelenítés, az úgy­nevezett EDA beadásához. (Az EDA-ról bővebben a „Gerincérzéstelení­tés” fejezetben olvashatsz.) Az altatóorvos felülteti Krisztát és bejódozza a hátát.

Kriszti, ha hagyományosan szült volna, akkor is kért volna ilyen érzéstelenítőt, mert nagyon fél a szüléstől. Más módszerrel nem próbálkozott feloldani a félelemeit. Vannak, akik pszichoterápiával, nagyon alapos fel­készüléssel próbálnak úrrá lenni a helyzeten. Krisztike most a gyógyszertől várja a megoldást. Bár most Krisztike más miatt lehangolt. Amiatt szo­morú, hogy kérte a szüleit, hogy legalább a szülése idejére tegyék félre a nézeteltéréseiket. A szülei, akik a válásuk óta nem találkoztak egymás­sal, most is külön, felváltva jöttek Krisztikéhez. - Annyira kértem őket... De hát mindegy - mondja elszontyolodva, mint a szülei miatt kesergő kisgyermek, aztán az altatóorvos kérdése zökkenti ki a gondolataiból.

- Szúr még a másik felén? - kérdezi az altatóorvos. Kriszti észre sem  vette, és beültettek neki a gerinc mellé egy kanült, amelyen keresztül a gyógyszert kapja.
- Igen, a bal oldalamon, igen - mondja Krisztike.
- És most?
- Már nincs semmi - mosolyog a kismama.
- Tű? nincsen bennem? - kérdezi Krisztike kissé félszegen. - Nem, nincsen. Csak egy vékony műanyag kanül - válaszol a kedves doktornő.

- Most kezdjük adagolni bele az érzéstelenítőt - magyarázza Krisz­tikének a beavatkozás minden egyes lépését. Krisztike hamarosan már nem érzi majd a lábát, mert elzsib­bad.

Ebben a kórházban egyébként éjjel-nappal lehet epidurált kérni, ha valaki szeretne, csak fájdalom- csillapításra is. -Sok helyütt ez nem így van.

Nincs rá ember. A főorvosok többsé­ge meg nem is nagyon foglalkozik vele, mert a tb mindössze 7500 fo­rinttal ad több pénzt ezért, mint a sima, hüvelyi szülésért. A kórház­nak csak azért éri meg, mert akkor talán a beteg őt, és nem egy másik intézményt választ majd.

Közben Krisztike lábai teljesen elzsibbadtak. A műtő előtt már mo­sakodnak be az orvosok. Boros dok­tornőnek Krasznai Péter főorvos, a Péterfy osztályvezető főorvosa asszisztál. Krasznai a császármetszések szakértője. Nemrégiben a nagyközönség számára is közérthető nyelven je­lentetett meg kötetet a császármetszéssel kapcsolatos leggyakoribb out­sider kérdésekről.

Krisztit hamarosan átviszik a műtőbe, biztonságban érzi magát. 100 szá­zalékig megbízik a doktornőjében. Kriszti és a babája 100 évvel ezelőtt meghaltak volna.

Boros doktornő a végsőkig harcolt azért, hogy Krisztit spontán szüléssel adományozza meg, ahogy ő fogalmaz. Maga is háromgyermekes anya­ként ezt a sikerélményt megismételhetetlennek érzi a nők életében.

- Ez egy csúcs dolog egy nő életében, hogy kevés beavatkozással, or­vosok nélkül, saját tempójú szüléssel a szívem alatt hordott magzatot vé­gig tudom szülni. Krisztinek nagyon nagy a pocakja az alacsony terme­téhez, keskeny csípőjéhez képest. Valódi téraránytalanság látható a hely­zetében. A baba csak császármetszéssel tud egészségesen megszületni.

Most már, persze, a császármetszésnél is jobb a helyzet, hiszen az anya azonnal találkozhat a gyermekével a kiemelés után. Ez is sokat szá­mít - mondja a doktornő.

Andreát látom, ahogy egy kis széken üldögél az előtérben. Erőt gyűjt éppen a rá váró kísérői megpróbáltatásokra. Még nem tudja ő sem pon­tosan, hogy mi vár rájuk tulajdonképpen.

- Szedem össze a bátorságomat - a hangjából ítélve mosolyog, de mi nem látjuk, mert már a maszk eltakarja az arcát.

A gépezet beindult. Minden egyes mozdulatnak jelentősége van. Az arcok maszkok mögé bújnak, mindenki egy csavar a gépezetben. Abban a gépezetben, amely Gáborkát a világra segíti.

Ebben a pillanatban Andrea, Kriszti húga megtörli Krisztike szája szélét, így próbál segíteni. A nagyhangú műtősnő is elhallgat és kedvesen meg­simogatja Krisztike homlokát.

Krisztike már nem érez, nem érez semmilyen fájdalmat. Paravánt húz­nak a teste és a feje közé. Amit látna, valószínűleg elborzasztaná.

Az operatőr, Borszéki Ferenc tévé ministúdiót rendez be a műtőben. Én meg átlépek a tilosba. Amatőr lábak. Szegény műtős személyzet meg­lehetősen visszafogott hangon figyelmeztet, pedig elmondták már, hogy a csíkon belül nem léphetek, hiszen ott már tényleg minden műszer is a sterilebbnél is sterilebb.

Síri csend van a műtőben. Csak a szívhangkészülék ütemes dobbaná­sát halljuk, meg néha a műszerek csörömpölését. Boros doktornő és Krasznai főorvos szétfeszítik Krisztike hasát. Lukat vágnak rajta, hogy Gáborka ott jöjjön a kinti világra. - Most mit csinálnak? - kérdezi Krisztike.

- Nem mondom meg - vágom rá azonnal.

Meglehetősen bizarr kép. A képernyő bal oldalán egy női altest lukas hassal. A képernyő jobb oldalán egy női fej nevetgélve. A test és a fej ugyanahhoz a nőhöz tartozik. Ha Krisztike látná, alighanem elájulna, így meg nyugodtan várja a kisfiát.

Szívhang.

Míg a hagyományos szülésnél fájdalomcsillapítóként használt epidurálról megoszlanak a vélemények, a császárnál minden szakember kincs­nek tartja, hiszen nem kell altatni a mamát. A szike már a méhnél jár. Krisztike erről mit sem sejt.

A boldogság

Az orvosok erős hátizommunkát végeznek. Ebből lehet tudni, hogy már megragadták az idegen kezek Gáborkát. Mintha egy nem várt óriás szo­rítana minket, és húzna a dermesztőén hideg ég felé. Először a fejecské­je búbját látom meg, aztán a vállát, végül kiemelik az egész testét. Gá­borka azonnal felsír, meg én is. Krisztike a szája szélét harapdálja.

A csővel leszívják a műtét közben a csöppség légzőrendszerébe ke­rült nyákot

- „Itt van ez a nagy fiú” - mondja a szülésznő, amikor Krisztikének ad­ja a babáját.

- Jaj de régóta vártam rád - ezek már Krisztike szavai. A keze lekötöz­ve, nem tudja megérinteni a babát vele, de a száját odaérinti az arcocs­kájához. Anya és fia a szemükkel találkoznak először egymással. Percekig nézik egymás szemét. Legalábbis a külső szemlélőnek így tűnik. Kriszti­ke beszél hozzá. Az addig síró Gáborka elhallgat, és figyel az édesanyja hangjára.

- Nagyon szép vagy, tudod-e, nagyon szép... - suttogja az édesanya, mielőtt Gáborkát elviszik gyorsan ellátni.

Krisztike

- Érezted amikor kivették? - kérdezem Krisztit.
- Egy picit - mondja hogy húz, azt éreztem, de nem fájt. De ezek a hangok!!!!!! - mondja Krisztike, mert a nedvelszívó berendezések szürcsögő hangját hallja.
- A fogorvosi hangok sokkal rosszabbak - mondja Kriszti, miközben Boros doktornő visszarakja a hasára kifektetett méhét a hasfalba. A tu­domány csodája.

Gáborka visszatér az édesanyjához. Majdnem négy kilót nyom, úgy­hogy nem csoda, ha Krisztike hasa meglehetősen nagyra nőtt. Gáborka alighogy kijött, már tüsszent. 37 Celsius-fokban fürdött kilenc hónapig, így aztán nem csoda, ha még ki sem jött, már hapcizik. Az utolsó öltéseket még rögzítjük a kameránkkal, aztán Boros dok­tornő fellélegezve befejezi a munkát.

- Készen van minden - mondja. - Nem volt semmi komplikáció. Aztán megnézi, hogy kit is emelt ki az előbb ebbe az életbe. - Na, még az ujját is szopja. Tökéletes nyugalom a sapkában. Aztán odamegy Krisztikéhez, és megsimogatja a homlokát.

- Na, egy babával több!!!!!!!!!!!! - mondja és elmegy adminisztrálni. Krisztikét kitolják a folyosóra. Egyszerre tucatnyi szempár néz rá kí­váncsian. Mindannyian neki drukkoltak. Meg Gáborkának.
- Sikerült!
- Ügyes vagy! Stramm csaj vagy - halljuk mindenfelől. Itt vannak a szülők, a barátok, a rokonok.

„Gyönyörű. Hallottuk a hangját.” Krisztike pedig boldog. Nagyon bol­dog. Nem csak a kisfia miatt. A szüleit most látja először egymás mel­lett, mióta elváltak. Kimondhatatlan szeretet járja át a szívét. Hallom egy órával később, amikor már Gáborka az édesanyja mel­lén szendereg.

- No, drága, mikor megyünk Edda-koncertre? - Krisztike édesanyja kacagását hallom. - Hát pénteken lesz - mondja.
- Három nap múlva? Akkor arra még odaérünk - aztán nagyot nevet az egész család.

Hívtam telefonon Krisztikét a minap. Nagyon boldog volt a hangja. Gáborka szopik, mint a kisangyal, mindenki szeme fénye. „És most jön a lényeg - mondja vidáman - SMS-t kaptam a Gáborka apjától. Azt írta, hogy nagyon örül, és hogy nagyon vigyázzak a kisfiúnkra.” Krisztike újra reményt kapott. Talán Gáborka apja elviszi majd néha nyáron vaká­ciózni a fiát. Nem akar ő többet tőle. Csak ennyit. És ez az ennyi már na­gyon sok.

A történet folytatódik! Olvasd el, hogyan születik meg Gábor!

Szülőszoba Krisztikével - A Tündérmese vége 4/1. rész

Szülőszoba Krisztikével – Rocker kismama 4/2. rész

Szülőszoba Krisztikével - A szülőszoba 4/3. rész

Szülőszoba Krisztikével - A császár 4/4. rész

Azóta 14 év telt el. Hamarosan meglátogatjuk Krisztikét és Gábort, aki már kívülről fújja a
rock slágerek szövegeit, bár ő inkább a...